Uram, az emberi kapcsolataink határozzák meg életünk minőségét, mégis ezekre fordítjuk a legkevesebb energiát. Sokan érzik ezt, ezért állandó lelkiismeret-furdalásban élve telnek napjaik, és kényszerű pótcselekvések tarkítják a boldogságra vágyó életüket. És egyre fáradtabbak, kimerültebbek, mert nincs valódi békességük, boldogságuk, csak gyűlnek a „ki mit tett vagy nem tett meg a kapcsolatért” típusú üres, önigazoló mondatok. Uram, értük imádkozom most! Nincs sablon vagy csodapirula, amelyet odaadhatnánk nekik, te mégis beszéltél valós boldogságról, sőt boldogmondásokkal kezdtél tanítani itt, a földön. Uram, hiszem, hogy mindenkinek van esélye megtapasztalni szavaid valóságát, de ehhez el kell köteleződnie a te követésedben, amelyben az egyetlen mértékadó az, hogy cselekedeteink dicsőséget hoznak-e nevedre. Te vagy a mérce, nem a másik ember vagy az én tetteim. Világosítsd meg a sok megfáradt életet!

Ámen.