A Kárpát-medencei reformátusság egysége nem volt vitatható azokban az évtizedekben sem, amikor az ateista ideológia uralkodott hazánk fölött. Isten népe az akkori lehetőségekhez mérten összetartott. A legtalálóbban talán Bölcskei Gusztáv püspök tizenegy évvel ezelőtt elhangzott igehirdetésének a záró hasonlata tükrözi ezt, amely szerint a Kárpát-medencei magyar reformátusság olyan kép, amelyet kiszakítottak a keretéből. A keret nélküli kép „sérülékeny, a szélei szétfoszlanak. A keret tehát nem dísze a képnek, hanem óvja és tartást ad neki”. Tizenegy esztendővel ezelőtt újra keretet kaptunk: a közös Alkotmány összetartozásunk jele, megadja a közös munka irányvonalát és a szabályait.