Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

Átéreztem az ott élők reményvesztett, hosszú várakozását. Együtt örülök a tranzitzónákban megismert sok kedves emberrel, akik jártak a bibliaóráinkra. Ők örülnek, hogy nyílt táborba kerülnek, viszont szakmailag nem tudom megítélni a döntést. Amit tehetek, hogy imádkozom a döntéshozókért (Tim 2,1).

Mindnyájunknak Isten nyitotta fel a szemünket és a szívünket az ő országára, ő vezetett minket közösségünkbe, ő készített fel bennünket, hogy ott együtt és egymásnak szolgáljunk. Más-más terve volt az életünkkel, azért némelyeket apostolokká, másokat prófétákká, ismét másokat evangélistákká, pásztorokká vagy tanítókká tett – ahogy azt Pál apostol írja.

Hogyan érinti a hónapok óta tartó koronavírus-járvány a református kórusokat? Egyre több járványügyi lazításról születik döntés a református egyházban is, ám egy következetes tiltás még mindig érvényben van: az énekkari próbák megtartása tilos, és a gyülekezeti éneklés korlátozását is kéri a Zsinati Elnökségi Tanács.

A reformátusok kettős kisebbségben éltek, Bukarest kezdettől „a magyar vallásúaknak” tekintette őket. Ez etnikai szempontú megbélyegző pecsét volt. Másodrendű vallási kategóriába tartoztak. Ezzel együtt a régi rómaiakkal mondhatom, vivimus: élünk! Pálfi József lelkipásztort, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorát a XX. század folyamatairól, hatásairól kérdeztük.

Lehet úgy ajándékot adni, hogy mellékeljük hozzá a számláját? Lehet örülni a dühösen vagy kényszerűen adott virágnak? A vörös rózsa sokatmondó jelkép a szerelmi és házassági kapcsolatokban, de az, ahogyan itt megjelenik, valami másnak a példázata lett. Annak, hogyan ragadunk bele sokszor a hétköznapi negatívumokba, és hogyan tartósítjuk a rosszkedvünket, amivel mások örömét is ellopjuk.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Szetey Szabolcs írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

A koronavírus-járvány miatt a törökőri gyülekezetben idén elmarad a konfirmáció. A nyári szünetig gyermekistentiszteletet és bibliaórát is már csak online tartanak. Szünetel az énekkar, a baba-mama kör és a házi csoport is, nincsenek gyermekdélutánok és kirándulások sem.

Isten ad nekünk különleges helyet, a templomunkat. Képessé teszi arra, hogy az üzenetet közvetítsen. Nem az épület önmagában, hiszen a templom a gyülekezet az Ige és a Lélek által. A templom üzen: mi a szent és mi a hétköznapi. A templom nyilvános térben megfogalmazott állítás arról: van szent és van profán.

Ha elfogadjuk a Szentlélek ajándékát, megtörténhet a csoda, amelyről Pál apostol írta a korinthusiaknak: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” Jézus tanítása, egyben parancsa nemcsak Nikodémusnak, hanem nekünk is szól: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.”

Megfizethetetlen az érzés, amikor az ember szívét több száz kilométerre az otthonától megmagyarázhatatlan, de jóleső otthonosságérzés tölti el. Nem az idegen táj kuriózuma ez, hanem a hazatalálás megnyugvása. Már annak is, aki először lép erre a vidékre. Aki pedig egyszer odatalált, azt már ismerősként várja vissza a magyar táj, várják a nyitott szívű emberek.

A legtöbb hollywoodi romantikus film végére minden megoldódik, és úgy érezhetjük magunkat, mintha mi is rózsaszín felhőkön járnánk. Lenyűgöző érzéssel tölt el, a szívünk mélyén mégis érezzük, hogy a valóság sajnos messze áll ettől. A film készítői is érezték ezt az önellentmondást, ezért a Házassági történet nem a romantikus álomképről, hanem a színtiszta valóságról szól, amely sokszor fájdalmas és tragikus.

Akárcsak korábban a hazai református gyülekezeteket, úgy a hat, határaikon túli egyházkerületet is összesen huszonhétezer, a helyi reformátusok lélekszámának megfelelő arányban elosztott sebészi szájmaszkkal segíti az MRSZ, így támogatva a lelkipásztorok, egyházi dolgozók és gyülekezeti tagok egészségének védelmét.

Ma sincs más dolga Mózesnek, mint már évek óta mindig: kihajtja a juhokat, legelőterületet, friss vizet keres nekik, a sérült vagy beteg állatokat ellátja. Nyugodt és békés élet ez. Egyszerűbb, jóval egyszerűbb, mint amit a fáraó palotájában élt. De sokkal boldogabb.

„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában.” Jézus Krisztus valóban feltámadt a halottak közül, Magyarország viszont ilyen módon azóta sem támadhatott fel, és erre egyre kevesebb az esély.

Az Ég madarainak szeretetét két, erősen különböző természetű embertől tanultam meg: férfi dajkai lelkületű, minden fájdalmat és félelmet oldani tudó nagyapámtól s egy aggastyáni korban elhunyt, látszólag nagyon komor, világhírű walesi lelkipásztor-költőtől, R. S. Thomastól, akit 1995-ben, személyes találkozásunk évében irodalmi Nobel-díjra is jelöltek.

– „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben.” (Kol 3,2–3) Ez megerősített az elhívatásomban, és hiába mondták, hogy felkopik az állam, és hogy tönkreteszem a családomat (anyukámék teljesen kiborultak), csak egyfelé mehettem tovább, és ez az Ige szolgálata volt.