Sokfelé megfordultam az elmúlt tíz évben, a Kárpát-medence számos református templomának, parókiájának küszöbét átléptem, különféle lelkészekkel és presbiterekkel találkoztam. Gyülekezetről, hitről, Istenről, múltbéli és aktuális nehézségekről, jövőbe tekintő reménységről, mindennapi küzdelmekről és örömökről beszélgettünk, ezekről számoltam be lapunk hasábjain is.

Egy-egy hosszabb beszélgetés során az ember önkéntelenül is belelát a vele szemben ülők kapcsolatába, így a gyülekezetet vezető emberek közötti (erő)viszonyok is felsejlenek. Felületes megérzések ezek, nem is tulajdonít nekik túlzott jelentőséget az ember, hiszen nem ismeri eléggé a helyzetet, amelybe egy órára, fél napra belecsöppent. A nevek, időpontok és helyszínek egy idő után feledésbe is merülnek, a sok-sok megfigyelés viszont összegyűlik az elme egyik félreeső zugában, mint a nem használt belső égésű motor aljában az olaj.