Mózes hosszú időt töltött Midján földjén, mielőtt elindult Egyiptom felé, vissza jólétben eltöltött fiatalsága és gyilkossága helyére. Megnősült, juhokat legeltetett, az őt halálra kereső fáraó is meghalt már. Élete biztonságos keretek közé került, kiszámítható volt a jövője is, jó családba nősült, és talán már nem is bánta annyira a fáraó udvarának kényelmét. Révbe ért. De mint a Biblia sok más hősének, neki is meg kellett értenie: Istennek célja van vele, és ebből a szempontból testi-lelki harmóniája nem központi kérdés.

Azt, hogy milyen belső gyötrődés vezetett küldetésének elfogadásához, a 2Móz 4,24–26 igeszakasz mutatja meg. Itt arról van szó, hogy útközben, az éjjeli szálláson az Úr rájuk támadt, Mózes felesége, Cippóra pedig ekkor egy éles kővel körülmetélte a fiát. Még egy rejtélyes kifejezés is elhagyta ajkát egy furcsa mozdulat kíséretében (25), és nem háborgatta őket tovább az Úr.

De miért fordult Isten a kiválasztott ellen? Ókori rabbiktól kezdve Kálvinon át ismert magyarázat: Mózes elmulasztotta csecsemőként körülmetélni a fiát, ráadásul tudatosan tette ezt. Talán tényleg itt rejlik az egész történet kulcsa. Mózes végső soron a legalapvetőbb kérdéssel szembesült: ki vagyok én? Héber volt, de amikor bujdosása földjére érkezett, ott az egyiptomit látták benne. Beszéde elárulta műveltségét, feleségét is így ismerte meg. Ki tudja, talán nem akarta Midján papja házánál kimondani, hogy ő bizony a rabszolgasorba taszított néphez tartozik.

Tudjuk, hasonló kérdések gyötörték egykor a Jabbók révénél tusakodó Jákóbot is (1Móz 32), aki hajnalra sánta lett, de új névvel, Izráelként találkozott bátyjával. Mózes vívódására Cippóra véres kőkése a felelet. Ki vagy te? Héber vagy, és immár a fiad is testén viseli a szövetség jelét. Teljesítsd, amit rád bízott Atyáid Istene!