Az egyik legnehezebb feladat emberként, Uram, hogy a lényegest a lényegtelentől szétválasszuk. Kellene ehhez valami örök mérték, amely alapján korokon felül meg tudnánk határozni azt, hogy mi a lényeges. Van ilyen? Ebben az embervilágban? Amely állandóan más arcát mutatja? Ahol kifacsart emberi jogokra hivatkozva rúgunk fel minden normalitást? Ahol közösségek önmagukat számolják fel a szabadság nevében? Uram, a világ nem segít abban, hogy a lényeget lássuk, de hiszem, van korok felett álló mérték, amelyhez ha igazodom, akkor a leglényegesebbet meglelem. Igéd, szavad ez, Uram, amely örök mérték, igazodási pont. Általa megszólítódok és válaszra kényszerülök: téged akarlak követni. Nem érdekel a kifordult világ, számomra ez a lényeg: szavad vezérel, óv, megint és felemel. Köszönöm.

Ámen.