Miért döntött úgy, hogy a lelkészi pályát választja?

Isten egyértelműen erre a pályára irányított – pedig én nem így terveztem. Tizenhat éves voltam, amikor egy baráti társaságban megkérdezte valaki: – Eldöntötted már, merre tovább? – Mire én határozottan csak annyit mondtam: – Nem tudom még, de egy biztos: lelkész nem leszek! – Ennek csak azért van jelentősége, mert igazi ároni családból származom, mind apai, mind anyai ágon. Nem láttam rossz példákat magam előtt, sőt! Csak éppen én nem tudtam magam elképzelni ebben a keretrendszerben.

Utána azonban éppen ez az odavetett mondatom gondolkodtatott el: ha valóban Jézus Krisztus uralkodik az életemen, akkor kijelenthetem-e ilyen magabiztosan, hogy márpedig ezt az utat nem fogom járni – még ha ő maga ezt kérné is tőlem? És ő ezt kérte. Viszont azt is elmondhatom, hogy bár magamtól sosem választottam volna ezt a pályát, mégis ezerszeresen megtapasztaltam, hogy az áldások és az öröm útja ez számomra.

Vannak az idei évre kitűzött céljai a lelkipásztori hivatásában?

Szeretnék segíteni azoknak, akik valahol elakadtak Krisztus követésének útján. Sok olyan embert ismerek a gyülekezetünkben is, aki lelkesen indult ugyan, de különböző okok miatt megtorpant, elsodródott. Igyekszem utánamenni ezeknek az embereknek – a szeretet találékonyságát kérve ehhez.

A közvetlen istenkapcsolat mellett mi segít önnek megélni és feldolgozni egy-egy nehezebb időszakot?

A testvéri imádságok – ki sem tudom mondani, hányszor emelt már ki Isten egy-egy lelki „gödörből”, nehéz helyzetből úgy, hogy mások imádkoztak értem. Szüleim imádsága felbecsülhetetlen érték számomra – ez mind a mai napig elkísér, illetve nagy segítséget nyújt mások példája, engem is inspirál, amikor szembesülök vele, milyen terheket hordoznak az emberek Istentől kapott erővel, derűvel, békességgel. Az ő mennyei Atyjuk az enyém is.

Ki tudna emelni három olyan eseményt, amely különösen is meghatározó volt a hitéletében?

Az első nem is lehetne más, mint amikor Jézus Krisztusra bíztam az életem egy nagypénteki istentisztelet után, nyolcévesen. A második, ahogyan Isten tizenévesen elhívott a lelkészi szolgálatra, amely ellen akkor ugyan teljes erőből rúgkapáltam, mégis megtanultam általa, hogy Isten terve mindig jobb, mint a mi elképzeléseink. És végül: a gyülekezeti lelkészi szolgálat mellett a Szentírás Szövetség (Scripture Union) munkatársa, majd vezetője lehettem éveken át; 2018 óta már a szervezet európai munkáját is koordinálom. Mindig rácsodálkozom, hogy Isten népe milyen sokféle, és mégis egy. A gyökereink, a kultúránk, a történelmünk mind meghatározók, de mindent megelőz, hogy egy néphez – Isten népéhez tartozunk.

Mivel foglalkozik legszívesebben a szabadidejében?

Nagyon szeretek utazni, új helyeket felfedezni, új ételeket kipróbálni. Az olvasás szenvedélyes szeretete pedig gyerekkorom óta elkísér.