Elsőre úgy tűnt, jól alakulnak a dolgok. Pontosan úgy, ahogy Isten megmondta előre. Amikor Mózes visszatért a csipkebokortól, fogalma sem volt, mit mondjon a feleségének meg az apósának.

„Őrültnek fognak nézni mind. De hát… Végül is… Egyiptomból jöttem, zsidó vagyok. Nincs abban semmi furcsa, ha vissza akarok menni a népemhez.”

Jetró, az apósa sem csodálkozott, sőt inkább biztatta, így hát felmálházták a tevéiket, és Mózes a kis családjával elindult Egyiptom felé.

„Huh, ez könnyen ment” – sóhajtott fel Mózes, amikor elhagyták Jetró sátrait. De tudta, hogy a feleségének mindent el kell mondania. Hosszú volt az út Egyiptomig, bőven adódott idejük megbeszélni a dolgokat.

– Nem tudom… Nem tudom, miért engem küld az Úr – tépelődött Mózes. – Találhatott volna nálam alkalmasabbat is.

– Ne kérdőjelezd meg Isten döntését – tette férje kezére a kezét Cippóra. – Ő tudja, hogy képes leszel meggyőzni a fáraót, engedje el a népet.

– Ugyan – legyintett Mózes –, még beszélni sem tudok! Hebegek-habogok. Összeakad a nyelvem. Megszólalni sem tudok majd a fáraó előtt – nézett aggódva a feleségére. És ez az aggodalom jogos volt. Hiszen gyerekként, ha csak meglátta a fáraót, elhagyta minden ereje. A fáraó lányának fogadott fiaként időnként kénytelen volt megjelenni a „nagyapja” előtt, de két értelmes mondatot sem tudott kinyögni előtte, annyira rettegett tőle. És akkor most? Most hogyan álljon oda a fia elé? Hogyan győzze meg arról, hogy engedje el a zsidókat?

De Cippóra erre is tudta a választ, hiszen Mózes részletesen elmesélte neki, miket mondott az Úr a csipkebokorból.

– Nem te beszélsz majd, hanem a testvéred, Áron.

– Áron? – nevetett fel gúnyosan Mózes. – És vajon hogy fogom megtalálni a testvéremet? Nem is emlékszem rá. Kisgyerekkorom óta nem láttam. Szerinted hogy fogom megismerni? És ő hogy ismer majd rám?

Cippóra nem tudta:

– Majd az Úr megoldja – próbálta nyugtatni a férjét, de Mózes nem hallgatott rá. Dühösen előretrappolt a tevéjével, hogy valami tervet eszeljen ki, hogyan találja majd meg Áront és Mirjamot, ha Egyiptom földjére ér.

De nem volt szükség tervre. Az Úr egyszerűen csak szólt Áronnak: „Menj Mózes elé a pusztába!”

És Áron nem habozott, elindult a testvére elé. Épp Isten hegyénél találkoztak össze.

– Te volnál? Hát te volnál a kisöcsénk? – ölelte át az ősz hajú Mózes vállát Áron. – De mit keresel te itt? El kell mesélned mindent!

És Mózes elmondta a találkozását az Úrral. Hogy milyen feladatot bízott rá. Azt is, hogy milyen félelemei vannak.

– Egyet se félj! – nevetett Áron. – Ha az Úr velünk van, bármi sikerülhet! Amint hazaérünk, összehívom a népet. Elmondom mindazt, amit az Úr mondott neked. Te meg bemutatod a csodákat. Hidd el, menni fog.

Áronnak igaza volt. Amikor a nép meghallotta, hogy az Úr meg akarja szabadítani a népet, meghajoltak, és leborultak Isten előtt.

– Huh, ez elég jól ment – szorította meg Áron vállát Mózes. – Csak menjen ilyen jól a többi is. Mert holnap felmegyünk a fáraó palotájába.