... kérni nem könnyű, de adni sem. Mivel összefüggenek, érdemes együtt gondolkodni a kettőről. Megtanultuk Jézustól a leckét, hogy meg kell bocsátani egymásnak. Hányszor? Egyszer-kétszer képesek vagyunk rá, talán még harmadszor is megy, mert jól neveltek vagyunk, és úgy illik. De a negyedik alkalom már bosszantó és dühítő. Mégis, mit gondol a másik? Vegye észre magát, elég volt! Ne éljen vissza senki azzal, hogy jók vagyunk!

Péter úgy gondolta, hogy nagyot mond, és dicséretes a kérdése: „Még hétszer is?” (Mt 18,21) Jézus válasza lehűti: „még hetvenszer hétszer is.” (22) Számolatlanul. Számtalan alkalommal bocsáss meg! Ugyanannak? Másnak? Mindegy. Hagyd abba a számolást, mert belefáradsz! Amíg ez szabály, keresztyén lecke, addig számontartjuk, mert saját erőnkből igyekszünk teljesíteni. Szép dolog már ez is, mert ha nem bocsátunk meg, állandó viharok között, örök haragban élünk, morgunk, veszekszünk. Sok energiát elpocsékolunk.

Ennél jobb, ha eljutunk oda, hogy tudatosan vizsgáljuk és felismerjük a negatív érzelmeinket, azt, hogy perben vagyunk valakikkel, rosszkedvűek vagyunk, haragszunk, mert átírják mindennapi dolgainkat, késleltetnek, keresztbe tesznek, hátráltatnak terveink végrehajtásában. A nagy sérelmek és fájdalmak pedig, amelyeket éveken át hordozunk, még nehezebbé teszik a szívünket, és idővel depressziót és más testi-lelki betegségeket okoznak.

Meg kellene bocsátanunk, hogy meggyógyuljunk. Ez tudatos elhatározássá érlelődik már csak önzésből és önvédelemből is, hogy fölszabaduljunk a teher és a nyomás alól. Persze ez nem megy gyorsan, hosszú folyamat, lelki munka. Fölismerem, fölengedem a mélyből, és átélem, bevallom, elpanaszolom. Aztán leteszem, nem dédelgetem tovább, elengedem. Évek múlva fölbukkan, és újra dolgozom vele, kevésbé fáj.

Más szintre emeli a bocsánatadást Jézus példázata az adósszolgáról (Mt 18,21–32). Nem két személy ügye, érzelme, sérelme, tartozik-követel könyvelése, kínja, hanem Isten ajándéka. Nemcsak egy leckéről, nemcsak a másik ember vitatható magatartásáról van szó, hanem arról, hogy igazságot és igazságszolgáltatást kérünk Istentől, vagy kegyelmet. Jogot vagy irgalmat? A kettőt nem lehet vegyíteni, kettős mércével mérve: nekem irgalmat, másoknak ítéletet. Én vagyok adósa Istennek ezer-tízezer talentummal – elengedte, könyörült rajtam, esélyt adott. Mi ehhez képest a másik néhány dénáros adóssága?

Amikor Isten Lelke dolgozik bennünk, ebből a forrásból adjuk tovább a bocsánatot. Aki Istentől kért és kapott bocsánatot, az tud szívből megbocsátani.