Hányszor kell egymásnak megbocsátani, Urunk? – állunk eléd mi is Péterrel együtt, és várjuk a válaszod, amelyben megdicsérsz minket, és kifejezed, hogy mennyire értékeled igyekezetünket. Hányszor? Látod, mi tényleg próbálkozunk. Szeretnénk kedvesek és jók lenni, de hát te is tudod, hogy vannak határaink, meg idegrendszerünk, meg baleknak sem akarunk látszani… Gyengének, akivel aztán feltörlik a padlót. Hányszor? Mondd meg egyértelműen, hogy tudjuk számolni, meddig kell teret adnunk neked az életünkben, és mikor jön el végre a mi időnk: a szívünkben őrzött harag és bosszú ideje? Köszönjük, hogy te csendesen leleplezed a szándékainkat. Mert nekünk, magunktól csak az a fontos, hogy mi az, amikor már nem kell megbocsátani egymásnak. Köszönjük, hogy a te irgalmad és kegyelmed nem méricskél patikamérlegen, számolatlanul, pazarló szeretettel, ingyen adja önmagát.

Ámen.