„A keresztyénség logikátlan” – fogalmazott egy ismerősöm, akitől megkérdeztem, miért nem hisz Istenben. Azt mondta, neki nehéz elképzelni, hogy egyvalaki teremtette a világot. Ahogy azt sem tudja elképzelni, hogy egy ember halála mindent megváltoztathat. Hisz egy-egy háborúban rengetegen meghalnak, és ez is legfeljebb kisebb, lokális változásokat tud hozni. Ő pedig szívesebben él egy logikus világban.

Az ismerősömnek igaza van. Mármint ami a logikát illeti. A keresztyénség tényleg nem logikus. Nem logikus, hogy az Isten, aki mindenható, szent és hatalmas, egyszerű emberré lesz. Az Isten, aki nem éhezik, nem fárad el, akinek – Lélek lévén – nincsenek testi fájdalmai, ember lesz, aki időről időre megéhezik, elfárad és fizikai fájdalmat érez. Olyan ember, aki betartja a törvényeket, nem vét senki ellen, három év alatt több jót tesz, mint más egész életében. Jézus halottat támasztott fel és mindenkinek csak adott, mégis úgy végezték ki, mint egy gyilkost, mint egy tolvajt.

A tökéletes meghalt, és ezáltal a tökéletlen és bűnös életet nyert. De nemcsak az akkori ember, hanem azóta is mindenki, aki Jézusban hisz, örök életet és igaz reménységet kap.

A keresztyénség tényleg logikátlan. Ebben egyet tudok érteni az ismerősömmel. A logikus az volna, ha Isten nem foglalkozna az emberrel, aki elhagyta őt. Az lenne logikus, ha Isten megmaradt volna az ő szent és hatalmas voltában, és hagyná, hogy az emberek bűnhődjenek a bűnei kért. Nem jött volna el Jézusban és nem váltotta volna meg az embert. Az lenne logikus, ha az ember reménytelenségben, fájdalmas elveszettségben tengődne abban a néhány évtizedben, ami kijut neki a Földön.

A keresztyénség logikátlansága nem azt jelenti, hogy nem igaz. Ez pusztán az Isten odaadó szeretetére mutat rá.

Nem szívesen élnék egy logikus világban, ahol az embernek nincs olyan reménysége, mint Jézus. Hála Istennek, hogy a keresztyénség logikátlan.