A járvány miatt márciusban hirtelen jött korlátozások az egész országot megbénították. Önök az otthonban hogyan reagáltak az új, váratlan helyzetre?

Az elején a bizonytalanság érzése volt a legnagyobb nehézség: hogyan fogunk helytállni? Hallottuk az ijesztő híreket, mi történik a világban, természetes, hogy féltettük a ránk bízottakat. Ilyen helyzetre nem lehet felkészülni. Tizenkét éve vagyok intézményvezető a református egyházon belül, de hasonlóban még nem volt részünk. Tartottunk attól, hogy mindez mit fog kiváltani a munkatársainkból, hogyan fognak reagálni az ellátottaink hozzátartozói, és nem utolsósorban a lakóink hogyan élik majd meg.

A Juhász Zsófia Szeretetotthon rendkívül jó helyzetben van a fogyatékkal élők számára létrehozott intézmények világában, mert az ellátottaink közül soknak van aktív családi kapcsolata. Számos lakónkat látogatják heti, havi rendszerességgel, vannak, akiket időnként haza vagy valamilyen szabadidős programra, esetleg nyaralni visznek az otthonból. Próbáljuk pótolni a családot, de egészen más a vér szerinti kötelék vagy a szoros baráti kapcsolat. Év elején mi is mindig megtervezzük programjainkat, hová megyünk el a lakóinkkal közösen. Most tavasszal mindent le kellett mondanunk.