... nagy teher. Ki szeret hitelből élni? Egyszer vissza kell fizetni, ha el nem engedik. Máté evangéliumában a bűn szó a görög szövegben azt jelenti, adósság. Egy példázat is szól az adósokról és az adósság elengedéséről mint a megbocsátás szimbólumáról. Pál apostol pedig azt írja: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.” (Róm 13,8)

Ez azt jelenti, hogy ha nem szeretjük egymást, adósai maradunk egymásnak. Pedig a legjobb esetben szeretjük a házastársunkat, anyánkat, apánkat, a gyerekünket és unokáinkat, de másokat, általában az embereket, mindenkit szeretni, az nem megy. Csak akik szimpatikusak nekünk. Hogyan szeressem azt, akit ki nem állhatok? Elítélem, és ha lehet, elkerülöm. Bizony, adósok vagyunk.

Ráadásul a jó embereknek nehezebben megy a bocsánatkérés, mint a rosszaknak. Mi jók vagyunk, nincsenek kirívó bűneink. Könnyebb azoknak, akik súlyos, cégéres bűnöket követtek el, mert ők átélik, hogy rászorulnak Isten kegyelmére. Élményük van arról a felszabadító örömről, hogy Isten megbocsátott nekik. Nekünk azonban, akik keresztyén környezetben, keresztyén értékek szerint nevelkedtünk, nehezebb belátni, hogy kegyelemből élünk.

Tudjuk, hogy illik megbocsátani, ki is mondjuk szavakkal, de nem szív szerint. Nekünk alattomosabb a bűnünk: képmutatás, amit Jézus úgy ostoroz a farizeusokban. Arra pedig nem könnyű a feloldozás sem, mert gyakran hiányzik a belátás és a bűnvallás. Jók vagyunk. Jónak tűnünk önmagunk előtt. Csak kisebb-nagyobb vétkeink, mulasztásaink vannak, de hát ezek nem nagy ügyek. Pedig nagy sérelmeket és fájdalmakat okozunk másoknak. Felismerjük mi ezt? Isten előtt rá kell döbbennünk, hogy gyakran potyázunk a kegyelméből. A bocsánatkéréshez szükség van ennek belátására.

Jézus a potyázóknak mondja: nem kellene neked is megbocsátanod? Isten könyörült rajtunk, mert bűnösök vagyunk, adósai Istennek és egymásnak. Azt akarja, hogy a kapott bűnbocsánat-élményből merítve szórjuk irgalmát másokra. Ne magunkból préseljük ki a bocsánatot, hanem kérjük őtőle. Így születik a valódi megbocsátás a Lélek ajándékaként. Csak aki befogadta az ő Szentlelkét, az nem méricskéli, számolgatja, hogy hányszor bocsátott már meg, nem élnek-e vissza vele. Sőt, azt számolgatja, hogy hányszor kapta már ő Isten szeretetét és irgalmát.

A témában minden más csak szöveg, dogmatika, lecke vagy pedagógia. Belőle élünk, és azt adjuk tovább, amit kaptunk. Akkor lesz szebb a világ körülöttünk, ha Isten irgalmának és szeretetének eszközei leszünk.