Túl vagyunk a nehezén, gondoljuk mi, a szakemberek pedig óvatosságra intenek a jövőt illetően. Mindenesetre eljött az idő, hogy néhány hónapról mérleget készítsünk: mit vesztettünk, mit nyertünk a karantén ideje alatt. Sokan személyes számvetést teszünk, így írom én is ezeket a sorokat. A hívő ember akkor jár el jól, ha minden helyzetét és számvetését a páli ige alapján teszi: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róm 8,28)

Miközben sokaknak keserves időszak volt a karantén akár a bezártság, akár a betegség vagy szerettük betegsége miatt, meglepetéssel vettem számba, hogy Isten kegyelméből ez az időszak sok jót hozott nekem. Igaz, idén nem lesz semmi a kétszeri hévízi pihenésünkből. De mi ez ahhoz képest, hogy a kétéves kisunokám – sok más kisgyermekhez hasonlóan – hónapokra „megkapta” napi huszonnégy órában mindkét szülőjét. Megelőzőleg a sokfelé futó szüleiből – kis túlzással – csak órák, egyes napok jutottak neki. Most pedig a pesti garzonból a család egy Balaton-felvidéki, zsákfalui parasztházba „települt”, igazi erdei-mezei karanténba, amely egy életre meghatározza a kicsi gyermek kibontakozását, életérzését, fejlődését.