Kincset keresünk, gyűjtünk már amikor megszületünk, és ez a tevékenység egészen halálunkig tart. Kincs az anyaöl, az anya, aki önmagát adja táplálékul a gyermekének, és kincs a gyermek, aki belőle nőtt, „mint fatörzsből gyönge ága”. Kincs az otthon, a család, a testvérek és a szülők törékeny közössége, a hivatás vagy kenyérkereset, mindaz, ami számunkra biztonságossá, értelmessé és olykor boldoggá teszi a létet. Igazi kincs a másik ember, akit szerethetünk, és aki szeret minket.

Ilyen kincs lehetett Jézus a tanítványok számára. Azonban arra nem gondoltak, hogy a kincsük törékeny cserépedényben van elrejtve. Ezért amikor Jézus közelgő szenvedéséről és haláláról szólt nekik, Péter fölkiáltott: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” (Mt 16,22) Mert aki már egyszer kincset talált, az foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, nem akarja elveszíteni azt. Jézus szava azonban kijózanítja Pétert, és vele együtt minket is: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” (Mk 8,33) Jelesül a földön gyűjtött kincsektől, legyenek bármilyenek, akár az odaadó szeretet kincsei is, egyszer meg kell válnunk. Mert a mi kincseink közül egy sem örök, bizonyság erre a tengernyi temető.

Családommal együtt mi is átéltük ezt néhány éve, amikor kedves és szeretett mamánk hirtelen itt hagyott bennünket. A Mama – így hívtuk mindnyájan – volt a családunk szíve, lelke és esze, közös kincse, így halálát nagyon nehezen viseltük. Miután megköszöntük a kincset, amelyet általa kaptunk a Teremtőtől, hamvait egy törékeny cserépedényben helyeztük örök nyugalomra.

A 2010-es évek elején jelent meg Szabó Magda Liber mortis című könyve, amelyben élete legnagyobb kincsét, férjét siratja el. Kimondhatatlan kínjának, fájdalmas gyászának oka, hogy a kincs, amelyet keresett és megtalált, az igaz és odaadó szerelem a halál martaléka lett. Se hírnévvel, se pénzzel, semmilyen más kinccsel nem tudott vigasztalódni kifosztottságában, mert ahogy ő írta, „minden, de minden odalett”. Gyászában minden keserűségét és kínját kiírta magából, halott szerelmének címezve fájdalmas leveleit. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön…” – mondja Jézus, mert védeni, óvni akar a végső elkeseredéstől és az örökös csalódástól.

„Ne gyűjtsetek kincseket, ne akarjátok birtokolni azokat, mert akárcsak ti magatok is, törékenyek, mulandók. Egyetlen kincs van, amely törhetetlen és örökké megmarad: a Kincsek Kincse, az én Mennyei Atyám szeretete.” Valóban semmi sem örök, csak az Örökkévaló. Ez az a mennyei kincs, amelyet érdemes begyűjteni, ez mindörökre a miénk lehet, és vigasztalásul szolgálhat törékeny földi kincseink elvesztésekor.