Még a karanténidők kezdetén, április elején tette közzé Facebook-oldalán kedves egykori károlis tanítványom, Bellai Veronika, az egyházi zene egyik igazi elkötelezettje, a 2017-es és 2018-as Adj zengő éneket! című, nagy sikerű, a Dunántúli Református Egyházkerület kiadásában megjelent két ifjúsági énekgyűjtemény szerkesztője az alábbi gyönyörű könyörgést. E ritka értékű lelki ének, zenei kincs megosztásához hozzáfűzte: a walesi és angol nyelvű változat meghallgatása után ezt a dalt jó volna magyarul is elénekelni, közkinccsé tenni.

Művészeti és lélektani szempontokat egyaránt figyelembe véve igaza volt. A felhívást ugyan nem név szerint hozzám intézte, de mint számos éven át – sok további tantárgy mellett – a walesi kultúra és filmművészet szemináriumok tanára kis hazánkban épp úgy, mint a révkomáromi Selye János Egyetemen, azonnal munkához láttam egykori Kántus-tag férjem és még jól zengő kis pianínónk segítségével.