Amikor felkelt a nap, a fáraó magába roskadva ült a palotájában. Úgy érezte, mindent elvettek tőle. Az országa romokban állt, elsőszülött fia halott volt. A fájdalma mérhetetlen gyűlöletbe csapott át.

– Miattuk van minden! A zsidók miatt!

A fiú holttestére nézett.

– Nem hagyhatom bosszú nélkül, hogy ezt tették velem!

Azonnal üzent, befogatott a kocsijába, és maga mellé vett hatszáz válogatott harci kocsit: Egyiptom összes harci kocsiját, mindegyiken csupa kiváló harcost, hogy a zsidók nyomába eredjen.

– Merre indultak? – kérdezte parancsnokait. – Hol tudunk lecsapni rájuk?

A parancsnokok széles vigyorral szólaltak meg:

– Pí-Hahírótnál, Baal-Cáfónnal szemben. Ráadásul letelepedtek, tábort is vertek. Nem lesz nehéz elintézni őket.

A fáraó nem akart hinni a fülének. Micsoda? Bolondok ezek a zsidók? Tábort vernek a pusztaság közepén, szemben a Vörös-tengerrel? Hiszen onnan nincs hová menekülniük!

– Csapdába estek! – csapott nagyot a parancsnokai vállára. – Végzünk velük!

A fáraónak és vezéreinek igazuk volt. A zsidóknak nem sok esélyük maradt a menekülésre. Maga a nép is megrettent, amikor meghallották a harci kocsik dübörgését. Zokogva könyörögtek az Úrhoz, hogy mentse meg őket. Mózesnek pedig nekitámadtak:

– Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket onnan?! Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj minket nyugton? Jó volt nekünk ott, a szolgaságban! Legalább békében élhettünk. De így? Mind itt, a pusztában halunk meg!

Mózes nem esett kétségbe, tudta, kire hallgat:

– Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket az Úr! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!

A nép hitte is, nem is, amit Mózes mondott. De egyszer csak azt vették észre, hogy elindul előlük a felhőoszlop, és odaáll mögéjük, a zsidók és az egyiptomiak közé. A felhő pedig, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, olyan volt, mint egy áttörhetetlen várfal. Az egyiptomiak egész éjjel meg se tudtak moccanni.

Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger felé, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel visszafelé hajtotta a tengert, és szárazzá tette a tengerfeneket, úgyhogy a víz kettévált.

– Gyertek, induljunk! – szólt Mirjam, Mózes testvére. – Az Úr kettéválasztotta nekünk a Vörös-tengert, hogy száraz lábbal kelhessünk át, és elinduljunk Kánaán felé.