Időnként messze kell menni ahhoz, hogy megtaláljuk a testet-lelket kikapcsoló csendességet. Új élmények, látványok, benyomások között bandukolva, különösebb cél nélkül. És engedni, hogy a látvány, a nagy kékség, a tenger folyamatosan ismétlődő morajlása megérintsen, hatalmába kerítsen. Ez a nyár, ez a nyaralás varázsa, összhangja, amelyben jólesik elmerülni.

Egyik délelőtt fiús programot szervezünk az Adria-parti kisvárosban. Elindulunk a kanyargós utcákon. Nem keresünk semmit, csak látni akarunk. Így kerül utunkba egy templom is. Belépünk – rajtunk kívül senki más. Csak csend, rend és békesség. Az a jellegzetes miliő, amelyet a magunk gyakran látogatott templomából jól ismerhetünk. De itt most, idegenben, több száz kilométerre az otthonunktól különösen is jólesik a templomba belépni, leülni és egy kissé csendben maradni. Mert hiszen itt is kell valami bizonyosság, kapaszkodó, hitbeli fogódzó. Elmormolunk egy hálaadó imát, hogy íme, itt lehetünk, megérkeztünk, jó pásztorunk óvott és védett az úton.

Valósággal reánk telepszik, megnyugtat, hatása alá kerít ez a jól ismert, otthonos templomi csend. Nem kell figyelmeztetnünk egymást, nem kell szánkra tett ujjal csendre inteni a másikat, még a velünk lévő gyermekeket sem. Az Úr házában érezzük igazán kicsiny teremtmény voltunkat, ahol mi csupán csendes, néma, de szívből jövő áhítattal szólunk, válaszolunk.

Az alázat, az istentisztelet csendje ez. Amely vetődjön bármerre, egy-egy külhoni templomba betérve is ugyanazt érzi: az Úr hatalmát, nagyságát és gondviselő kegyelmét. Az otthonosság jól ismert érzése ez. Az Istennel való találkozás áldott lehetősége, amelyben jólesik elmélyedni, megfogalmazni az Ég felé a szívünkben elraktározott gondolatokat. Mert még egy nyaraláson is sok mindent meg lehet és meg kell osztani, beszélni a mi Urunkkal. Annyi nehéz körülmény, emberi tényező vesz körül ilyenkor is, amelyben ugyanúgy kell a Lélek jelenléte, vigasztalása, reménysége, mint bárhol másutt.

Néhány perccel később felszabadultan és feltöltődött lélekkel lépünk ki a hajlékból. Nem véletlen, hogy a nap végén úgy emlékszünk vissza, ez volt az aznapi programunk egyik legszebb alkalma. Ez a hat-nyolc percnyi templomi csend, egyéni istentisztelet. Egy Adria-parti stáció. A hangos tömegből való rövidke, de mégis oly fontos félrevonulás. Ezzel lett szebb, meghittebb és reményteljesebb a nyaralásunk.