Gyakran előfordul, hogy balesetekről, karambolokról tudósítanak az újságok, a tévében pedig néha láthatjuk is az összetört autókat. Valamennyi esetben épen kerültek ki a gyárból, de mindegyik sorsát az pecsételi meg, hogy aki vezette, talán figyelmetlen volt, rosszul lett, netán ittasan ült a volán mögé. Elgondolkoztatóak e többnyire megelőzhető esetek. De nemcsak karambolos gépkocsik, hanem karambolos életek is vannak. A kórházak pszichiátriai osztályai, börtönök, alkohol- és drogelvonók tehetnek bizonyságot arról, hány élet ment tönkre helytelen életvezetés miatt.

A keresztyén embert az jellemzi, hogy felülről, a Szentlélek által irányított. A továbbiakban nézzük meg, mi a Lélek vezetésének módszere, feltétele és célja. A Szentlélek vezetésének nem az a módszere, ahogy manapság a kutyákat szokták vezetni: pórázon. Ebben az esetben szinte kizárólag a kutya gazdájának akarata érvényesül. Pál apostol ezt félreérthetetlenül fejezi ki egyetlen szó közbeiktatásával a Róm 8,16-ban: együtt. Ezáltal hangsúlyozva azt, hogy „a Lélek nem a mi gondolkodásunkat kikapcsolva vezet, hanem éppen azt megtisztogatva, elmélyítve vezérel” (Farkas József: Szántsatok magatoknak új szántást, 51. o.). A vezetésnek ezt az együttes formáját szemlélteti az, amikor egy kisgyermeket kézen fogva vezetnek a szülei, vagy fiatal pár tűnik fel előttünk kéz a kézben, ezáltal is jelezve, hogy öszszetartoznak. Áldjuk Istent azért, hogy nem engedelmeskedő „gépekké”, hanem emberekké teremtett minket, és ha kell, pásztori módon kísér, kezünket fogja, vagy talán éppen „lelki távirányító módszerrel” terel életünk célja felé. A Lélek vezetésének feltétele is van, ez pedig az, hogy engedjük magunkat vezettetni. Nem futólag, alkalmilag, hanem állandóan.