Huszonnégy év után először nem igazgatóként készül a szeptemberre. Hogy telt ez a nyár?

Gyakorlatilag még az iskolai munkával telt, hiszen a folyamatban lévő ügyeket át kellett adni. Átnéztem az elmúlt évtizedek iratait – most tudatosodott bennem, hogy mennyi minden történt ebben az időszakban. Az igazi nyugdíjazásom első napján egyik lányunk esküvője volt, majd családi nyaralás következett, most pedig épp a Pécsi Református Kollégiumból érkeztem, ahol előadást tartottam a tanároknak – nem unatkoztam a nyáron.

A koronavírus miatt rendhagyó tanévzáróval fejezte be igazgatói pályafutását. Hogyan sikerült, és miként élte meg így a búcsút?

Bármilyen furcsa, ez bizonyos értelemben könnyebbé tette az elválást. Ugyanis így nem egyik napról a másikra kellett abbahagyni a munkát, hanem fokozatosan: először hazamentek az iskolából a diákok, azután a tanárok is, a végén pedig sokszor már egyedül voltam egy-két munkatárssal. Közben, mivel két osztályban is tanítottam fizikát, kénytelen voltam én is kipróbálni a digitális oktatást. Részben kellemes meglepetés volt: kiderült, hogy sok olyan, eddig is rendelkezésre álló technikai háttér és anyag létezik, amelyeket nem használtunk ki igazán. A magyar – benne a református – oktatásra nem csak negatív hatással lehet a járvány ügy, ugyanis bizonyos dolgok átgondolására késztet: valóban a leghatékonyabb-e minden órát a tanteremben tartani, tényleg azok a módszerek a legjobbak-e, amelyeket eddig alkalmaztunk?