Nem „istentelen” már A fiatal leányt meghívták egy nyári bibliai hétre, ahová különböző helyekről érkeztek a résztvevők. A falujukban mindenki ismerte őt, tudták, hogy nagyon rendes leány, segítőkész, minden vasárnap ott van a templomban. Szívesen ment el a hétre, ahol nagy meglepetés érte. Ő is úgy tekintett magára, mint aki igyekszik istenfélő életet élni. Teltek a napok, a résztvevők egyre jobban belemelegedtek a hét igei üzeneteibe. Az egyik igevers – „Volt pedig ott történetesen egy istentelen ember…” (2Sám 20,1, Károli-fordítás) – mélyen szíven találta a leányt.

Az igehirdető úgy beszélt az „istentelen” emberről, hogy ő is magára ismert. A magyarázatban a lényeg arról szólt, hogy mondhatja a környezetünk, és gondolkodhatunk mi is magunkról úgy, hogy istenfélők vagyunk, de ha a mindennapi kérdéseinkben, gyakorlati döntéseinkben nem számolunk Istennel, akkor „gyakorlati ateisták”, „istentelenek” vagyunk.

A leány végiggondolta az életét. Megállapította, hogy ő is ebbe a kategóriába tartozik. Nem kérdezi Istent, hogyan ossza be az idejét, mit kezdjen a pénzével, hogyan viselkedjen a munkahelyi kapcsolataiban. Meglepődve észlelte, hogy miközben hűségesen templomba járó, rendes leány, a gyakorlati döntéseiben eszébe sem jut „egyeztetni” Istennel. Nagyon elszomorodott ezen, és megkereste a hét egyik vezetőjét, hogy beszéljék meg együtt ezt a kérdést külön is. A négyszemközti beszélgetésben is megerősödött abban, hogy jól értette az igét. Könnyek között kért bocsánatot Istentől, és letette az életét mindenestől a kezébe.

Nagy öröm töltötte be a szívét, és azzal az elhatározással indult haza, hogy ezután a teljes élete az Úré, szeretné érteni és cselekedni az akaratát. Otthon éppen ifjúsági tábortűzhöz készülődtek a fiatalok a gyülekezetben, természetesen őt is meghívták. Szeretett volna friss döntéséről bizonyságot tenni. Elmondta a lelkipásztorának, hogy mi történt a héten. Az igét is idézte, amely őt élete nagy fordulatára, megtérésére vezette. A szerető szívű, kedves lelkipásztor azt tanácsolta neki, hogy válasszon ennél szebb igét, vagy ismertebbet. Olyan nyersen hangzik, hogy „volt pedig ott egy istentelen ember”.

– De tiszteletes bácsi – rökönyödött meg a leány –, hogy kereshetnék más igét, amikor ezzel szólított meg az Úr, és fordította meg az életemet. Így hát a tábortűznél elmondta, hogy a bibliai hétre úgy ment el, mint „istentelen” ember, de úgy jött vissza, mint aki számára Isten a mindennapjai Ura már, és ő nem akar mást tenni, mint amit Isten akaratának megismer.

Nagy változás volt ez az életében és nagy ajándék. Naponta hozzáigazítja a lépéseit, döntéseit, életét élő Ura akaratához, aki Igéjével, Szentlelkével vezeti új élete útjain.