Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

Hangsúlyozni kell a hármas alapszabályt az iskolában is: maszkhasználat, kézhigiénia, távolságtartás. Tizenkét éves kortól a maszkhasználat folyamatosan kötelező lehetne, hat és tizenkét év között az értelmesebb-figyelmesebb gyerekeknél szintén megoldható. Ne csak iskolába érkezésnél, hanem hazaérve is alaposan, helyesen mossanak és fertőtlenítsenek kezet a gyerekek!

A felsőoktatás azt jelenti, hogy a Bibliát „nem középiskolás fokon” tanítjuk, de József Attila mértékét meghaladó a miénk, mert szemeink előtt Isten népe lebeg. Oktatóként a munkánk egésze küldetés: hallgatóink egészsége forog kockán, hiszen rajtunk keresztül őt hallgatják, aki minket hozzájuk küldött. Ezt a küldetést nem illik eljátszani.

Annak ellenére, hogy évek óta csökken a felsőoktatásban tanulók száma, a Károli-egyetem, ezen belül is a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar azon kevesek egyike, ahol nőtt a hallgatói létszám. Jelenleg is 4324 diákja van, közülük 3321 állami ösztöndíjas képzésben tanul. Horváth Géza ennek okát az őszinteségre és bizalomra épülő családias légkörben látja.

A nyílt és őszinte légkör például azt jelenti, hogy a kari vezetésben minden kérdést megvitatunk, és ennek szellemében működünk. Amennyire tehetem, mindenkit fogadok, mindenkivel megbeszélem a gondját. Persze betartjuk a szolgálati utat is. A hallgatókkal szintén közvetlen kapcsolatban vagyunk.

„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek.” Egyik nagyobb és súlyosabb igény, mint a másik, noha a szeretet kifejezés már magában foglalja a másik ember terhének hordozását is. Az apostol mégis részletezi, külön említi, hogy az erő kötelez, akiben szeretet van, az nem a maga kedvét keresi, hanem mások gyengeségét is viseli.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Pap Ferenc írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.

Péterffy György, a Soroksár-Újtelepi Református Missziói Egyházközség lelkipásztora is megköszönte mindenkinek, aki részt vállalt a templomépítés nagy munkájából, majd röviden összefoglalta a gyülekezeti központ építésének történetét. – Jézus Krisztusnak adunk hálát, mert ő hallgatta meg az imádságainkat. Mert ő adott erőt, elszántságot és kitartást az újtelepi reformátusok szívébe.

Ez lenne az úgynevezett fejlődés? Ez igazolná azt, hogy az ember egyre inkább jóvá válik, régi korok számlájára írva azt, ami rossz? Ez illúzió. De az ember már csak olyan, hogy szereti álomba ringatni magát, s betakarva a szemét nem meglátni ennek a világnak a végtelen nyomorúságát.

A számokból világosan látszik: ha egy gyereknek nem diplomásak a szülei, és nem tudják finanszírozni a különórákat, a nyelvoktatást, a korrepetálást, vajmi kevés esélye van arra, hogy felsőfokú tanulmányokat végezve felmenőinél kedvezőbb esélyekkel kezdje meg a felnőttkort. Az egyik legáltalánosabb szülői vágy, hogy az emberek azt szeretnék, gyerekeik többre vigyék az életben, mint ők.

Időnként elképzelem, milyen, amikor több konteó-hívő találkozik, akiknek nem egymást kell győzködniük, hanem álmélkodó bólogatással hallgatják egymás friss értesüléseit. Persze ők eddig is sejtették, hogy a kormány, a kormányfő, a kínaiak és az amerikaiak nyakig benne vannak... Talán még az öklüket is rázzák hozzá, mint az ünnepelt focista: úgy tudtam! Mindig is sejtettem!

Fekete Borbála gazdag hortobágyi képanyagából ezúttal négyet mutatunk be. Az idei nyarunk időjárási és lelki zivatarokkal terhelt légkörére – bár évtizedekkel ezelőtt készült – drámaian emlékeztető Vihar előtt és Eső után címűt, valamint a szemérmes-halk, minden önsajnálattól mentes önéletrajzi vallomásnak beillő Tavaszt, amely azt jelképezi, hogy kicsiny falvak szülötteként...

Sok változás lesz. Közös igazgatás alapján, két telephellyel működik majd az intézmény. A következő év arról is szól, hogy ennek a kereteit kidolgozzuk. Számításaink szerint a mostani negyvenöt mellé huszonöt új, szakképzett munkatárs csatlakozik. Úgy képzelem ezt el, mint egy hajót, amelynek megvan a rakománya, és ahhoz, hogy az új legénységet is elbírja, nem szabad meginognia.

A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.

– No, mi az? Mi történt? – kérdezte Naomi izgatottan.

– Minden úgy történt, ahogyan mondtad – válaszolta Ruth.– Reggel elmegy a vénekhez a városkapuba.

Mit gondolsz, miért kellett Bóáznak a vénekkel beszélnie?

Az esemény főszervezője, Vígh Tamás így foglalja össze az esemény célját: – Úgy gondoljuk, hogy az emberek ki vannak éhezve kulturális, közösségi eseményekre, ezért ingyenes programmal szeretnénk nekik szolgálni. A címben szereplő „K” utal a keresztyénségre, kultúrára és a feltehető kérdésekre is. Missziós cél lebeg a szemünk előtt, szeretnénk minél több keresőt megszólítani ezzel a kis kulturális kavalkáddal.

A tanévnyitó ünnepség a kitüntetések átadásával folytatódott. Az egyetem legrangosabb kitüntetését, a Pro Universitate Díjat az egyetem szenátusa Sepsi Enikőnek adományozta, aki az egyetem Bölcsészettudományi, majd Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánjaként sikeresen vezette a kart három cikluson keresztül.

Kezdetben nagyon sok energiát igényelt az egyes napok mikromenedzselése, de megtanultunk jobban kommunikálni, és rutinosak lettünk. Idővel rájöttünk, hogy miképpen tudunk segíteni egymásnak, ki miben jó, kit mikor kell békén hagyni, mikor kinek kell többet vállalni – és van segítségünk.