Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

Nekem is az az érzésem, hogy most épp a tavaszi amerikai modell valósul meg Magyarországon. Szakemberek szerint hazánkban már százezer fertőzött van, azaz száz emberből egy, ez az arány pedig napról napra növekszik. Én azt az információt kaptam, hogy szeptember vége, október eleje lesz az az időszak, amikor az idősek körében is megjelenik majd a vírus, sokkal nagyobb számban, mint tavasszal.

Arról, mi is választ el bennünket egymástól, oldalakat írhatnánk tele. Mély árkok jellemzik az egymással való kommunikációinkat. Sajnos a tapasztalat az, hogy történelmünk emiatt nem is más, mint kisebb-nagyobb háborúk sorozata – de érdemes lenne ezen túllépni, mert valójában nemcsak a döntéseink következményével kell együtt élnünk, hanem egymással is.

De nemcsak a maszkviselés kötelező a Kölcseyben, hanem a kézfertőtlenítés is. A tanulók és a tanárok a bejáratoknál elhelyezett szenzoros kézfertőtlenítő-adagolókat használhatják, valamint az osztálytermekben és az ebédlőben is ott vannak a fertőtlenítők. – Elképzelhető az is, hogy hamarosan kötelezővé teszi a minisztérium a belépéskor a testhőmérséklet mérését – osztja meg értesülését az igazgató.

Egy európai uniós pályázaton nyertünk infrastrukturális beruházásra hatszázötvenmillió forintot, ebből építettünk ezer négyzetméteres adománylogisztikai célú raktárt a Hajdú-Bihar megyei Ebesen, illetve kétszáz négyzetméteres logisztikai központot Gelénesen. További három településen, Pécsett, Szentesen és Alsóörsön pedig adománykoordinációs pontokat alakítottunk ki.

Megfontoljuk életmódunk, magatartásunk következményeit, a körülményeket, és annak fényében döntünk. Tudjuk, nem csak a saját akaratunkon és cselekedeteinken múlnak a dolgok. Mégis: ami rajtunk áll, a mi felelősségünk megtenni. A „miből mi lehet?” kérdésre néha nehéz válaszolni, a lehetséges fejlemények előrevetítésével sokszor csak a kisebbik rosszat vagy a kényelmetlenséget választhatjuk.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.

Két éve volt egy sikertelen kísérlete az egyháznak a gimnázium átvételére – idézi fel Kató Simonné, a gimnáziumi rész igazgatóhelyettese. – Ez az átvétel egyházi kezdeményezés volt. Úgy érzem, nem sikerült megfelelően megosztanunk azokat az információkat, lehetőségeket a tanári karral, amelyeket egy egyházi intézmény a középfokú nevelésben nyújtani tud.

Az tehát, hogy mit gondolok megválaszoltnak, nagyban függ attól, hogy mi a kérdésem. A mai kor illúziója arról, hogy csak idő kérdése, és a természettudományok segítségével minden kérdésre választ lehet adni, abból fakad, hogy beszűkítette a kérdések körét. A végső kérdések ma nem kérdések, és eluralkodott az a vélekedés, hogy a lét nagy talányaival nem is kell foglalkozni.

Amíg ezt a széket használtam a számítógép előtt ülve, hű társként recsegett alattam, rég elmúlt idők bútorkészítőinek szakértelmét hirdetve állta az igénybevételt. Aztán elvesztette munkáját, amikor valamilyen alkalomból egy szép, új, bőrhuzatú, görgős széket kaptam ajándékba. Kényelmeset, állítható magasságút, nem recsegőst. Az öreg a szoba sarkába száműzetett, ott várta a jobb napokat.

Ilyenkor nagy a kísértés arra, hogy kimondjuk: elhagyott az Isten, magamra maradtam egészen, miként Krisztus a kereszten, aki szenvedésében így kiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Azonban később, a halála előtt nagy fájdalmak között így imádkozik: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!”, mert újra átéli az Isten közelségét, a „velünk az Isten” csodáját.

Néhány további cím, amely egységesen szakrális témát jelez: Égre tükröződő templom, Harangzúgás, Somkeréki harangszó, Létkeretek. A zene misztériuma című nagyméretű festmény kapcsán Adamik Tamás részletesen elemezte a zene szentségét is. Az utcanép apoteózisa mozgalmas festmény, a fölemeltetésről, a megdicsőülésről szól – de vajon mit jelent ez a hétköznapi sürgés-forgásban élő emberiségnek?

Még egy éve, a 2020. évi programterv összeállításakor az évfordulóra ünnepélyes hálaadó konferenciát terveztünk, amelyet éppen e napokban tartottunk volna meg. Azonban ezt – mint annyi más programot is – a járványhelyzet felülírta. Így most csak a fentebb idézett jubileumi kötettel emlékezünk viszsza a megtett útra.

Ott azonban ez már olyan mértéket öltött, hogy templomokat, gyülekezeti helyeket kell bezárni és lebontani, így az evangélikus közösség úgy döntött: a régi, testvéri kapcsolatra tekintettel a kömlődi gyülekezetnek ajándékozza a nagy értékű orgonát. A hálaadó alkalmon Vadász Attila orgonaművész szólaltatta meg a felső kategóriás, kilencregiszteres, kétmanuálos, hatszázötven síppal büszkélkedő hangszert.

– Hallottátok? Hallottátok? Bóáz feleségül veszi Ruthot!

A hír szájról szájra járt Betlehemben, de nem mindenki örült neki. Főleg Betsúa, a város egyik földbirtokosának a lánya volt felháborodva.

– Megbolondult ez a Bóáz – mérgelődött a barátnői körében –, hogy elveszi ezt a nincstelen nőszemélyt. Egy fillér hozományt nem kap.

Igehirdetésében Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke kiemelte, hogy régen óvóhelyként is szolgáltak a templomok a vészterhes időkben. Mint mondta, ma is egyfajta menedék az Isten háza: lelki menedék. Mészáros Barnáné Nagy Julianna, a gyülekezet lelkipásztora elmondta, hogy a közösség régi álma vált valóra azzal, hogy újra birtokba vehették a templomot.

Az istentiszteleten Kovács András, az egyházközség lelkipásztora a főbb állomásokat kiemelve bemutatta a gyülekezet történetét, amelynek gyökerei egészen az 1500-as évek elejéig nyúlnak vissza. Az egyházközség gazdag múltjában több kiemelkedő személyiség is feltűnik: a gyülekezet lelkipásztora volt Erőss Lajos, aki később a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke lett...

A legszebb az Ige szolgálata, az igehirdetés gyönyörűsége. A legfontosabb feladat a gyülekezetben megélni a hitet. Az idén a járvány nagyon szétverte a közösségeket. Azon kell fáradoznunk, hogy Isten segedelmével minden újraépüljön. A legnehezebb az emberekkel. Egyik idős lelkipásztor elődömet idézem: „Ezt a népet nagyon kell szeretni, mert ez a nép nagyon szerencsétlen.”