– Hallottátok? Hallottátok? Bóáz feleségül veszi Ruthot!

A hír szájról szájra járt Betlehemben, de nem mindenki örült neki. Főleg Betsúa, a város egyik földbirtokosának a lánya volt felháborodva.

– Megbolondult ez a Bóáz – mérgelődött a barátnői körében –, hogy elveszi ezt a nincstelen nőszemélyt. Egy fillér hozományt nem kap.

– Dehogynem – torkollta le Sára, az egyik barátnője –, megkapja Elímelek földjét.

– Jó, de sokkal nagyobb hozományt is kaphatott volna – vágta vissza Betsúa, és gyorsan végiggondolta, hogy mi mindent kapott volna Bóáz, ha őt veszi el.

– Ugyan – legyintett Lea, a másik barátnő –, van Bóáznak földje elég. Nem kell neki több. És így legalább a törvényt is megtartja, hogy gondoskodik a rokona anyjáról, özvegyéről.

– Jó, jó – perelt tovább Betsúa –, Naomi még rendben van. Hiszen ő közénk való. De ez a Ruth. Móábita. Hogy vehet el Bóáz egy idegent? Meglátjátok, nem lesz semmi áldás ezen a házasságon.

Pedig Betúsa hatalmasat tévedett. Már a menyegzőn is kitűnt, hogy ezt a párt Isten is egymásnak teremtette. Mindenki boldogan nézte őket, csak Betsúa durcáskodott az egyik sarokban.

A menyasszony – zsidó szokás szerint – elfátyolozva lépett a vőlegénye elé. Amikor Bóáz felhajtotta a menyasszonyi fátylat, a betlehemiek szinte felhördültek a meglepetéstől. Mert ami igaz, az igaz, tisztelték Ruthot, hiszen szorgalmas volt, alázatos és hűséges, de senki sem foglalkozott vele igazán. Meg se nagyon nézték, hiszen szegény volt, és elgyötört a munkától. Most azonban olyan szép volt, mint egy valódi királynő. Karcsún, sudáran állt Bóáz előtt. Ruháját drágakövek fedték, csuklóján és bokáján karperecek. A vőlegény odahajolt a menyasszonyhoz, és valamit súgott a fülébe. Mindenki tudta, hogy Salamon király szerelmes szavait idézi most Bóáz. Kíváncsi vagy rá, mik voltak ezek a szavak? Ha megfejted a tükörírást, megtudod.

A Bibliában, az Énekek éneke 4. fejezetének első versében olvashatod ezt az igét.

A lakodalom hét nap és hét éjjel tartott, már ahogy akkoriban szokás volt Izráelben. A parázs fölött, nyársra húzva sültek a bárányok, a tálakat gazdagon megrakták mindenféle finomsággal, úgy szolgálták fel az asztalokra. Betlehemet vidám zeneszó töltötte be. A férfiak és asszonyok körtáncot jártak, úgy ünnepelték az ifjú párt. Mindenki boldog volt, de legboldogabb talán Naomi, aki most érezte igazán úgy, hogy hazatalált.

Ha kíváncsi vagy a részletekre, olvasd el a Bibliádból a Ruth könyve negyedik részének 11–14. igeversét!