Volt családi példa ön előtt, amikor a lelkészi pályát választotta?

Szüleim egyszerű, egyházukhoz hűséges munkásemberek. Édesapám csendes, alapos ember volt, aki számára a hittel összeegyeztethetetlen a múlt vagy jelen korszakának babonás félelme és a misztikussága. Édesanyám is hívő asszony, az egyik felmenője Szilágybagos lelkésze volt. Sokat hallottam róla az elbeszéléseiből. A heti programom része voltak a gyülekezeti vallásórák, a konfirmációi előkészület és a vasárnapi istentisztelet. Ez utóbbit akkor sem volt szabad kihagyni, ha az M1-en éppen akkor vetítették a legjobb gyermek- és ifjúsági műsort. Két unokatestvérem a Szilágyságban volt lelkész, éveken át náluk nyaraltam. Csodálatosnak éreztem a parókiák és templomok légkörét.

Milyen út vezetett a jelenlegi szolgálati helyéhez?

Mezőgazdasági iskolában érettségiztem, a teológia melletti döntést egyedül hoztam meg, és jó ideig titokban tartottam. Erdélyben veszélyes volt magyar református lelkésznek lenni, de különleges vonzást éreztem e pálya iránt. Céltudatosan készültem a megméretésre. Mindent erre az egy lapra tettem fel. 1988-at írtunk. A teológia elvégzése után segédlelkész lettem Nagyváradon, de belekóstoltam a börtönlelkészi teendőkbe is. Tanulságos időszak volt. Számomra magától értetődő volt a szolgálat, és a gyülekezeti lelkipásztori út, a pályám mégis nagy kanyart vett. Segédlelkészi időm alatt külföldi tanulmányútra mentem: Bernben az Újtestamentum területén képeztem tovább magam. Hazatérve az iskolai vallásoktatást ellenőriztem éveken át a Székelyföldön és Dél-Erdélyben. Rövid ideig Nagygalambfalván voltam lelkész, majd újabb svájci tanulmányi út után tizenhárom év iskolai lelkészség következett a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumban. A mindennapom részévé vált az iskola légköre. Innen hívott meg jelenlegi gyülekezetem, a Székelyudvarhely III. Református Egyházközség.