Szeptember 12-én iktatták be Lovász Krisztián lelkipásztort a Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközségben. Az ünnepi alkalmat Fekete Károly tiszántúli püspök igehirdetése nyitotta. Keresztelő János vallástételén keresztül hallottak a jelenlévők arról, mennyire fontos tudni, hogy kik vagyunk és milyen szerepet szánt nekünk Isten a terve megvalósításában. Keresztelő János nem akart többnek vagy másnak látszani, mint aki volt, hanem az Úrtól kapott küldetését akarta elvégezni. Hasonlóképpen nekünk is úgy kell élnünk, hogy az életünkön keresztül a környezetünk Istent és az ő munkáját láthassa meg tiszta, hiteles formában.

Ezután Vad Zsigmond esperes bemutatta Lovász Krisztián eddigi életútját, majd jelképesen átadta neki az egyházközség kulcsát és a pecsétjét, ezzel ünnepélyesen beiktatva őt a tisztségébe. A jelenlévő lelkészek egy-egy igével kértek áldást a lelkipásztor életére és szolgálatára. Lovász Krisztián beiktatott lelkipásztorként végzett első igehirdetésében a Zsolt 36,10. – „…nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot” – alapján mondta el hitvallását, rámutatva, mennyire fontos a megfelelő helyen keresni életünk kérdéseire a válaszokat.

Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzőjének köszöntőlevelét Török Csaba missziói gondnok olvasta fel, majd pedig Csabina Sándor, a Debreceni Református Egyházmegye főgondnoka kérte a gyülekezetet, hogy bölcsen használja a beiktatott lelkipásztor talentumait, hogy az ő, a presbitérium és a gyülekezet hármas egysége minél hatékonyabban tudjon előrehaladni a hit útján.

Baráth Béla, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, valamint Csaholczi Attila önkormányzati képviselő köszöntése után a gyülekezet korábbi lelkésze, Jenei Zoltán nyugalmazott lelkipásztor adott hálát azért, hogy a lelkészváltás békésen és hitben ment végbe. A család nevében Kiss Ábel Lukács, a Dorkász Szolgálat Közhasznú Alapítvány igazgatója idézett a Jelenések könyvéből: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10) A wolvegai holland testvérgyülekezet levélben köszöntötte a beiktatott lelkipásztort, végül pedig Németh László gondnok köszönte meg az eddig elvégzett munkát, és kérte Isten áldását az előttük álló feladatok elvégzéséhez.