Van-e olyan ember, aki még nem gondolt arra, milyen szép is lenne, ha nem kellene kötelességszerűen dolgozni? Nem hinném. Van-e olyan ember, aki még soha nem érezte, hogy a mindennapi, kötelességszerű munka: robot, kényszer, iszonyatos nyomás és teher, amelytől a legjobb lenne megszabadulni? Nem hinném.

Ez az álmodozás a munka hajszája nélküli életről nem feltétlenül lustaságból fakad, hanem abból a mélységes tudásból, hogy az ember mégis csak több mint robot. Az ember alapvetően lelki-szellemi lény, és nem arra rendeltetett, hogy az életét az állandó létfenntartási kényszer, vagyis a munka hálójában élje le, hogy aztán a végén rádöbbenjen: csak épp az életre nem jutott ideje. Mert az élet több.