Szinte tele vannak a padok, amikor belépünk a templomba a vasárnap délután négy órakor kezdődő istentiszteletre. Az ajtóban Bíró Attila épületgondnok és Németh Ferenc herendi gondnok fogadja az érkezőket. A hivatalosan kilencven férőhelyes templombelsőt hatvan-hetven ember tölti meg, látni köztük kis- és nagygyermekes családokat, kamaszokat, fiatal felnőtteket, de szép számmal vannak középkorúak és nyugdíjasok is.

ÖRÜLJETEK

Kovács Botond Árpád lelkipásztor Mózes második könyvének 15. részéből felolvasott, válogatott versek alapján hirdette az igét. – Drága Testvérek! Öröm ebben az újonnan felszentelt templomban az első istentiszteleten együtt lenni, az Úrnak Igéjét hallgatni és őt dicsőíteni – kezdte prédikációjában a lekész. Kiemelte, hogy „Jézus mindennek az alapja és mindennek a beteljesítője. Elképzelhetetlen, hogy a Fiúisten nélkül megépülhetett volna ez a csodálatos templom.” Szerinte másként örülnek a felépült templomnak azok, akik „hordták a köveket”, vagy a maguk módján segítették a munkát, mint azok, akik csak a kész templomot látják. – De ha az öröm különbözik is, a cél egy és ugyanaz mindenki számára. Azért építettük ezt a hajlékot, mert az az örömhír, hogy Isten Fia feláldoztatott a kereszten, és így megnyílt minden hívő számára a mennyek országa. A mennyországnak egy kis része az, hogy itt áll ez a hajlék. Hálaadás és öröm tölti be a szívünket, de a templom célja között nincs különbség, Isten Igéje mindenkinek egyformán szól – fogalmazott Kovács Botond Árpád.