Mindent a te kezedbe tenni és otthagyni – milyen nehéz ez, Urunk! Türelmesen várni, hogy ígéreted szerint eljöjj és cselekedj, elhozd a csodát, bizonyítsd hatalmadat – sokszor idegőrlő próba ez nekünk. Tele vagyunk ötletekkel, hogy mit is kellene tenni, tervekkel, hogy hogyan is kellene a helyzetet megoldani, de te éppen a legnehezebbet kéred: lépjünk hátra és várjunk. Nehezen viseljük ezt a tétlenséget, nehezen kulcsoljuk imára kezünk, hogy adj több türelmet és békességet. Pedig mindig eljössz. Csendesen és váratlanul, szelíd suttogásban. Elcsendesíted szívünk rengéseit, eloltod bennünk haragunk tüzét, lecsillapítod indulataink szelét. És elhozod a csodát: békességet önmagunkkal. Így indulunk tovább. Erőnk feletti utat készítesz.

Ámen.