Felkészült a szolgálatra
Lelkészgyerekből pataki és pápai tanár, majd a Magyar Bankszövetség főtitkára és egyetemi oktató lett Kovács Levente. Dunamelléki főgondnokként két évtizedes felsővezetői tapasztalataira alapozna, olyan egyházat szeretne, amelyik képes bevonni Jézus életébe a ma emberét.
A család és a származás sok szempontból meghatározza az embert. Ön milyen útravalót kapott a felmenőitől?
Erkölcsi tartást, teherbírást, kitartást és az egyház szeretetét. Már az üknagyapám is esperes-lelkész volt, anyai nagyapám Pápadereskén, apai nagyapám Siklósnagyfaluban szolgált lelkipásztorként. A szüleim követték őket, Baranyában álltak helyt a legnehezebb időszakban. Volt idő, amikor együtt húsz-huszonöt településen szolgáltak, vasárnaponként hathét, ünnepekkor akár tíz istentiszteletet is tartottak.
Abban az időszakban a lelkészek családtagjaira még több feladat hárult. Gyerekként besegített a szüleinek?
Téli vasárnapokon bepakoltuk a hamut a kályhából az autó csomagtartójába, és ha elakadtunk felfelé a havas domboldalakon, mi, gyerekek felszórtuk az utat, hogy idejében odaérjünk az istentiszteletre. Két öcsém lelkész lett. Én is jártam teológiára, így életem része a kérdés: hogyan tudom a saját egyházamat szolgálni? Így tekintek a főgondnoki szolgálatra is.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!