A vidék védelmezője
Szívügye a kis falvak reformátussága. A nehezebb utat választotta, amikor minden hívás ellenére hűséges maradt a szülőhazájához. Pásztor Dánielt megpróbálta az Isten: három kisgyerekkel maradt egyedül, amikor felesége meghalt, de a mélységből is felkapaszkodott. A Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökjelöltje nemcsak bátor kérdéseket tesz fel, hanem őszinte válaszokat is ad.
Látva a vezetők nehéz munkáját, sokszor felvetődik bennem a kérdés: miért vesz magára valaki olyan terheket, amelyek feszegetik az emberi határokat?
Két dolog kell hozzá: elhívás felülről és emberi elhatározás. Hiszem, ha Isten kijelöl egy feladatra, akkor megadja a hozzá való fizikai és pszichés erőt. Nem terhel jobban, mint amennyit elbírunk. Egyszer valaki azt mondta nekem: „Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen kis faluból valaki a püspökségig jusson.” Ezt másként látom, mert ha Isten úgy gondolja, egy falucskából is elhívhat magának szolgát.
Mindig is a Tiszáninneni Egyházkerületben szolgált, itt született, de gondolom, érkezett hívás máshonnan is.
Szívembe zártam az egyházkerületem gyülekezeteit, különösen az apró falvakat. Választhattam volna más utat, hiszen sok felkérést kaptam nagyvárosokból, Budapestről és az agglomerációból, de én soha nem mentem el, és nem bántam meg a hűségemet.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!