Uram, van ötletem, hogy nehézségeim kapcsán mit hogyan oldj meg, kivel hogyan bánj, konfliktusaimban napestig tudnám sorolni sérelmeimet. Ezer indokot tudnék mondani, amelyek az én igazamat támasztják alá. És te meghallgatsz. Nem szidsz össze. Nem kéred számon rajtam a hitet. A szélviharra, földrengésre, tűzre már meg sem mozdulok. Miért is tenném, ezeket ismerem, ezek tombolnak bennem is. De lelkem minden szeglete rezdül a halk és szelíd hangra, amelyet hirtelen meghallok, és előbújok barlangomból. Uram, ez vagy te? Ez a te hangod? Te tudsz így suttogni hozzám?! Meg sem hallottalak, akkora a vihar bennem. Köszönöm, hogy mindig tudsz úgy szólni, ami kizökkent a komfortos önsajnálatomból. Könyörülj rajtam, és kérlek, szólj hozzám mindennap, mindennap!

Ámen