„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni.«” (Róm 1,16–17)

Ez a két igevers nem csupán Luther, de az egész korabeli egyház életét kifordította a sarkából. Isten kinyilatkoztatja az evangéliumban a maga igazságát hitből hitbe. Micsoda üzenet!

Álljunk meg egy percre és ízlelgessük ezeket a szavakat! Van még ennek a mondatnak bármilyen üzenete számunkra itt, a XXI. században? Gyakorlatiasabban: hogyan fordítanánk le ezeket a szavakat például a rokonunknak, a szomszédunknak vagy a kollégánknak? Elmondhatnánk nekik, hogy ez a szó: „igazság”, „megigazulás”, „megigazítás” bő fél évezrede képes volt a feje tetejére állítani egész Európát. Olyan jelentőséggel bírt, hogy pápák, királyok, fejedelmek feszültek miatta egymásnak, és vívtak felette nem csupán hitvitákat, de sokszor véres háborúkat is. Ugyanakkor az is tény, hogy ma a templomfalakon kívül nem igazán halljuk ezt a kifejezést, és legyünk őszinték, nekünk sem lenne könnyű lefordítani azt a szomszédunknak. Pedig a világot feje tetejére állító erő ma is ott található benne.

A megigazítás Pál apostol leveleiben olyan kép, amelyet az ókori bíróság gyakorlatából kölcsönzött. Amikor a bíró felmentette a vádlottat, akkor azt úgy nevezték, hogy igaznak mondta őt, azaz megigazította. Ma ezt úgy mondanák, hogy a bíró felmenti a vádak alól a vádlottat.