Meghatározó volt egy reformátusok lakta régióban felnőni?

Dél-Borsodban, Mezőcsáton születtem, anyai ágon gelejiek voltak a nagyszüleim. Ez erősen református vidék, a családom – ugyan nem számoltam meg, hány generációra visszamenőleg, de nagyon régóta – református. A családi hagyomány szerint amikor még volt lehetőségük, telket is adományoztak templomépítésre. A gyermekkoromban, hogy úgy mondjam, nem volt ildomos az egyházat hangosan dicsérni, egyházi rendezvényeken részt venni. De nálunk ez mindig is természetes része volt az életnek, az ünnepek különösen is. Ezeken az alkalmakon a család idősebb tagjai a fiatalabb generációknak példát mutatva vettek részt. Két dolog biztosan befolyásolta életem további részét: az egyik a szeretetteljes légkör, a másik a református hagyományok, életvitel.

A hagyományokból hogyan született élő hit?

Mint gyermek, fiatal, nem ez volt érdeklődésem középpontjában, később azonban rájöttem, mennyire meghatározó volt számomra ez az időszak. Meglehetősen korán, alsó tagozatos koromban elveszítettem az édesapámat. Édesanyám három gyermeket nevelt fel olyan szeretetben, hogy ennek minden nehézségéből akkor semmit sem éreztünk. Ki tudta pótolni a keletkezett űrt, utólag is végtelen hálával tartozom neki – sajnos már ő sincs közöttünk. Ebbe kapcsolódtak be a nagyszülők is érdeklődésükkel, történeteikkel, útmutatásukkal.