Pál apostol tudta, hogy Titusz nem könnyű helyen szolgál Kréta szigetén, ezért a levelében ezt írja: „De kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók.” (Tit 3,9)

A keresztyénség fokozatosan vált külön a zsidóságtól. Ott is voltak, akik még ragaszkodtak a mózesi törvényekhez. A zsidók számontartották a származásukat, mert a jeruzsálemi templomban minden nemzetségnek más feladta volt. Ennek azonban a templomtól messze, egy távoli szigeten már nem sok értelme volt. Olyan, mintha ma a politikában valaki arra hivatkozna, hogy az ősei Rákóczit támogatták, vagy a gyülekezetben arra hivatkozva várna valaki több tiszteletet, hogy az egyik nagyapja híres igehirdető vagy templomépítő gondnok volt. A görög világban nagy hatása volt a filozófusoknak, főleg Epikurosz volt ismert, aki az élet okos élvezetét hirdette életszabályként.

Ma is sokszor megterhelik a közéletet, a híreket olyan viták, amelyek egyes kisebb csoportoknak – legtöbbször az emberi jogokra hivatkozva – fontosak. Több nyugati egyház engedményeket tett a melegházasság kérdésében abban bízva, hogy ezzel bizonyos emberek megtarthatók az egyházban. De számításuk nem vált be, sokfelé bezárják a templomokat. Nem lenne jó ugyanezt a hibát elkövetni.

Az emberi jogok fontosak, de az egyház küldetése több annál, mint hogy az emberi jogok gyakorlóterepe legyen. Csak úgy tudunk só és világosság lenni, ha Urunk akaratát követve élünk. A felesleges vitákat elkerülve vannak fontos feladataink gyülekezeti és zsinati szinten is: az Ige hirdetése, az igehirdetők megbecsülése, az Igének való engedelmesség, a Krisztus útján való járás és a szüntelen megújulás munkálása.