A Szegedhez közeli Maroslelén közel száz éve létezik református közösség, amely a kiszombori gyülekezettel alkot egy missziói egyházközséget. A 2011-es népszámláláskor a kétezer lakosú település több mint kilenc százaléka vallotta magát reformátusnak, viszont a Kiszombor-Maroslelei Református Missziói Egyházközség választói névjegyzékében a két településről összesen ötven fő szerepel. A kis gyülekezet önállóan és alapítványával is folyamatosan figyeli a pályázati lehetőségeket, és igyekszik addig nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Nemrég fejeződött be a rég várt imaterem kialakítása, hamarosan pedig a tető többi része is megújulhat.

A GYÜLEKEZET

– Amikor ideérkeztem, még két külön presbitérium volt. De mivel egy gyülekezet vagyunk kiszomboriak és marosleleiek, egy a lelkész, és közös a költségvetés is, azt a jogi javaslatot kaptuk, hogy egy presbitérium szükséges – mondja Matosné Bokor Anikó, aki hét év szegedi kórházlelkészi szolgálat után 2017-ben lett a Kiszombor-Maroslelei Református Missziói Egyházközség missziói lelkésze.

– A mostani presbitérium hattagú, három presbiter és a gondnok kiszombori, ketten pedig marosleleiek. Ez az arány jellemzi amúgy a gyülekezetet is – teszi hozzá a lelkész, akivel a maroslelei imateremben beszélgetünk egy vasárnapi istentisztelet után.