Amióta beköszöntöttek a szürke, őszi délutánok, hétvégenként egyre többször kerül elő a társasjáték-gyűjteményünk, különösen is az egyik új, kooperatív darab. Ebben a játékban az összes résztvevőnek kell közösen legyőzni a játékot – vagyis meg kell akadályozni a zombik támadását.

Ez önmagában még nem annyira különleges. Azonban míg nyerni egyetlen módon lehet, veszíteni legalább négyféleképpen – ezek közül az egyik, ha közös morálpontjaink nullára csökkennek. A pontok pedig csökkennek, ha növekszik a szemét mennyisége, ha nem teljesítjük a feladatokat, és ha a karakterek közül valaki az életét veszti. Ezért szombat délutánonként, a meleg szobában versenyezve az idővel és dacolva a kilátástalannak tűnő helyzetekkel, egyre többször eszembe jut, mi a helyzet jelenleg a társadalmi morálpontjainkkal. Habár ezeknek nincs látványos skálája, ennek az évnek a végére sok szempontból lefelé ível a teljesítményünk.

A tehetetlenség, a kilátástalanság és az egyre nyomasztóbb helyzet meglátszik a reakciókon, az egymáshoz fordulásunkon. Miközben tavasszal esti tapssal, online is együtt, a folyamatosan világosodó napok reményével voltunk jelen a veszélyhelyzetben, ma ennek az ellenkezője jellemző. Áprilishoz képest sokat csökkentek a morálpontok – és nem látni még az események végét.