Tartozzék valaki bármely keresztyén felekezethez, az elmúlt hetekben sokat hallott arról, hogy 2020 az úrvacsora éve, amelyet a Magyarországi Evangélikus Egyház kezdeményezett, és céljaként az egyházak lelki megújulását és az ökumenikus közösségvállalás erősítését hirdette meg. 2004-ben és 2005-ben a katolikusok szervezték liturgikus és közösségi eseményeiket az eucharisztia köré a harmadik évezred „fényét és életét” meghatározó alábbi jelmondattal: „Az Eucharisztia: az Egyház életének és küldetésének forrása és csúcspontja”. 2019 őszén a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen egy ökumenikus tudományos szimpózium keretében már másodszor tanácskoztak a történelmi egyházak képviselői az úrvacsora szentségéről, készülve a hazai rendezésű 52. eucharisztikus kongresszusra, együtt gondolkodva az úrvacsora-eucharisztia jelentőségéről.

Habár vannak dogmatikus értelmezési különbségek, abban mindenki egyetért, hogy az úrvacsora visszamutat Krisztus kereszthalálára, amelynek kegyelméből mindenki egyaránt részesül; tehát az ökumené jegyében nem azt kell kutatni, mi választ el, hanem azt, hogy mi köt össze minket.