„Nem tehetem, hogy ne tegyem”

Előfizetek

Tiszaderzsen szolgáló édesapja nyomdokaiba lépve lett lelkész, már teológuskorától szeretettel és odafigyeléssel fordult a betegek, a szükséget szenvedők felé, hűséges társa és segítője volt lelkipásztor férjének. Boross Gézáné diakóniai munkásságát egyházunk Zsinata tavaly Kiss Ferenc-díjjal ismerte el. Márta néni egész életét átszövi a hálaadás, pedig sok megpróbáltatáson ment keresztül. A legutóbbi tavaly januárban érte, amikor közel kilencven évesen maga mögött kellett hagynia az otthonát.


Lelkészcsaládban született a két világháború között. Milyen volt „papgyereknek” lenni abban a korszakban?

Egy kis faluban éltünk, Tiszaderzsen, Abádszalók mellett. Édesapám szerény falusi lelkipásztor volt, édesanyámmal nagy szeretettel neveltek engem és három testvéremet. Akkoriban nem tanulhattunk otthon, internátusba kellett mennünk, a debreceni Dóczy Leánynevelőbe írattak be a nővéremmel, de amikor az iskolát elérte a tuberkulózisjárvány, és Judit megbetegedett, elvittek onnan bennünket, és Miskolcra kerültem a Tóth Pál Református Gimnáziumba. Hálás vagyok azért az időszakért, mert ott ismertem meg azt a hittel teli légkört, amelyben az ember ránéz a másikra, és azt mondja: a testvérem vagy Jézus Krisztusban. Életem meghatározó személyisége volt kedves hittantanárom, Pap István, Pap László, a budapesti teológia dékánjának testvére. Közvetlen ember volt, nagy szeretettel nevelt bennünket a hitben, az ő ajánlásával jelentkeztem a teológiára.

Mi indította arra, hogy a lelkészi pályát válassza?

Egyszer az iskolában a bűn volt a hittanóra témája. Az óra előtt azt mondtam Pista bácsinak: „Tanár úr, kérem, ne tessék haragudni, nem tudok bemenni erre az órára. Én nem értem, nem tudom megmagyarázni, mi az a bűn.” Ő akkor elkezdett értem imádkozni: „Drága mennyei Uram, te látod ezt a kislányt, szeret téged, szereti az Úr Jézus Krisztust, odaadta az életét, a te utadon akar járni. Szánd meg őt, nyisd meg a szívét arra, hogy neki is vannak bűnei, és ezeket te már előre megbocsátottad az Úr Jézus Krisztusban.” Megdöbbentem, és elkezdtek folyni a könnyeim.

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!