Prém Alexandra
Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek. Öt kérdés – öt válasz rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Prém Alexandrát, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) doktoranduszhallgatóját.
Már gyermekként megtapasztalta Isten szeretetét, és hívővé lett. A DRHE-n végzett, a nagycserei gyülekezet ifjúsági csoportját vezeti.
Milyen értékeket hozott a családjából?
Nem vallásos családból származom, gyerekként nem kereszteltek meg, így sem hagyományról, sem példakövetésről nem beszélhetünk az esetemben. Gyermekként egyszer csak elkezdtem imádkozni, ebben a nagymamámnak volt szerepe, ő tanította meg az első gyermekimákat nekem. Ez igemagként volt elvetve a lelkemben, és később elkezdett sarjadni. Sokára kerültem azonban gyülekezetbe, csak a gimnáziumi éveim alatt. Kiderült az egyik osztálytársamról, hogy jár templomba. Megkértem, engedje meg, hogy elkísérjem. Az első néhány alkalommal nem sikerült elmennem vele, de később, amikor végre eljutottam, megértettem, hogy ez sem volt véletlen. Végigsírtam az istentiszteletet, minden szava nekem szólt. Ezek után rendszeresen jártam templomba, és fél év elteltével mondtam a lelkésznek, hogy szeretnék megkeresztelkedni. Mivel már tizenhat elmúltam, konfirmáltam is.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!