Az úton járó ember jutalma a megérkezés, a keresőé pedig az, hogy megtalálja, amit keresett. Ez igazolódott be az első karácsonykor is. A messziről jött napkeleti bölcsek és a közelebbről jött pásztorok megtalálták a betlehemi istállóban azt, aki miatt elindultak. A jászolban fekvő gyermekben felismerik az ígéretek beteljesedését, ezért van örvendező ünnepük. A királyi palotában nincs ünnep, mert Heródes nem kereste Istent, csak a zűr és félelem, a gonosz indulatok uralkodnak el rajta.

A karácsony ma is az Istent keresők ünnepe, akik tudják, hogy szükségük van Istenre, tudják, hogy ő van, és jutalmat ad az őt keresőknek. „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsid 11,6) A jutalom a Jézussal való találkozás. A betlehemek üres jászolbölcsője is arra utal, hogy Jézussal igazán lélekben találkozhatunk. Az Ige vezet közel hozzá most is.

A karácsonyi előkészületek célegyenesében szánjunk rá időt, olvassuk el mind a négy evangélium első két fejezetét. Máté több helyen utal arra, hogy Jézus születésekor is az ígéretek teljesedtek be. Olvassuk el ezeket az ószövetségi igehelyeket, és megtaláljuk a mennyei Atya tervének megvalósulását. A negyedik evangélista nem ír Jézus születésének földi körülményeiről, mert számára a titok, a lényeg a fontos. Isten terve, üdvözítő akarata, amely már kezdetben, a világ teremtésekor megfogant, és most e kisgyermekben valóság lett. Üdvözítő született, ahogyan az angyalok hirdetik: „az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,11)

A megérkezők örömével térdelhetünk oda lélekben a betlehemi jászolhoz, és a napkeleti bölcsekkel, a pásztorokkal csodálhatjuk, amit János evangélista így foglal össze: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét…” (Jn 1,14)