A szeretet nem árt, hirdeti szellemesen a kettős értelmű igazságot az Ökumenikus Segélyszervezet szemléletformáló kampánya. A kapcsolati és a családi erőszak, a bántalmazás ellen szól ez a rövid és világos kijelentés. A koronavírus-járvány idején, karácsonyra készülve folytassuk mi is ezen a vonalon a figyelmeztetést: a szeretet nem fertőz. Sem szellemi környezetszennyezéssel, gonosz gondolatokkal, sem betegséggel, sem a koronavírussal. Karácsonykor sem. Szenteste sem, amikor érzelmeink felfokozódnak, emlékeink előtörnek, és elöntik, fölülírják józan gondolkodásunkat, elsöpörve korábbi óvatosságunkat.

Szeretnénk felfüggeszteni az óvintézkedéseket, el akarunk feledkezni az egész évi tartózkodó, távolságtartó szabályokról, annyira hiányzik már szeretteink ölelése, gyermekeink, unokáink, anyánk, apánk, testvéreink, nagyszülőink közelsége. Ezek a vágyak stresszt és feszültséget okoznak, makacs ellenállást szülnek, szorongatnak minket. De a járvány nem igazodik a naptárhoz, az ünnepi hangulathoz. Pandémiás karácsonyunk van. Mit tegyünk, és mit ne? Hogyan ünnepeljünk?

Nyújtsuk meg az adventet néhány hónappal! Várni kell, és igazodni az alkalmas időhöz. Konsztantyin Szimonov szerelmes verse emlékeztessen a várás, várakozás életben tartó erejére. Különösen azokat, minket, akik nem ismerjük már a háború ínségét: „Várj reám, s én megjövök, / hogyha vársz nagyon, / várj reám, ha sárga köd, / őszi búja nyom; / várj, ha havat hord a szél, / várj, ha tűz a nap, / várj, ha nem is jön levél, / innen néhanap…” A költő 1941- ben írta kedvesének. Egyik bölcs testvérünk mondta a napokban, találóan: most háborús karácsonyunk lesz.

A szerelmesére váró és vágyakozó ember mindent kitalál, hogy jelét adja szerelmének. Az Isten-szerelmet sóvárgó ember sem hagyja abba az imádságot, ha nem kap azonnal választ és jelet Istentől. A szeretet a szükségben még találékonyabb, számtalan ötlete van, hogyan mutassa meg magát. Néha éppen azzal, hogy hátrább húzódik. Nem tülekszik mindenáron közelségbe, nem túltengő, nem kérkedik ajándékhegyeivel. Alázatos és szelíd. A szeretet nem fogy el, ha nem érinthet meg és nem simogathat. A szeretet akkor is él és hat, amikor nem láthat, nem csókolhat meg. „A szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik” (hogy másnak ott a családja), „mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr”. Mindent kibír. A szeretet olyan, mint Jézus: Istentől jött ajándék.

Van-e isteni szeretet bennünk? Ha még csak önző vágyaim űznek a másik karjába, semmi vagyok. Krisztussal minden lehetek. A szeretet vár.