„Az idei karácsony más lesz” – halljuk, olvassuk lépten-nyomon. Biztosan ez várható. Persze az a kérdés, miben lesz más, és átérezzük-e annak a lényegét, hogy miben legyen más. Abban mindenképpen, hogy – ha eddig nem sikerült – ez évben végre tekintsünk a karácsony valódi üzenetére, és tudjunk örömmel hálát adni, mert megszületett a Megváltó.

Hetek óta terveztük, és most kezünkben tarthatjuk. Ismét év végi duplaszámot készítettünk, amely számunkra valójában nem kétszeres, hanem többszörös feladat. Éppen a karácsonyi lapzártánk előtt beszélgettünk arról egyik munkatársunkkal, hogy a lapkiadási munka furcsasága, hogy december elején már a jövő évben „élünk"? Valóban, még karácsony előtt hozzáfogunk a januári lapszámok tervezéséhez, készítéséhez. Azonban az ünnep idején meg kell állnunk: elcsendesedni, a karácsony valódi üzenetére figyelni, imádságban gondolni a családunkra, a betegekre és gyógyítóikra, a vigasztalásra szorulókra, a lelkipásztorainkra és presbitereinkre, a gyermekeket nevelő pedagógusokra, a szociális intézmények dolgozóira és azokra is, akik a biztonságunkat őrzik, valamint az életünkkel kapcsolatos döntéseket hozzák.

Egy évvel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy 2020-ban milyen próbatételekkel találjuk szemben magunkat. Az idei évet sokan zárják kérdésekkel, választ várnak a világban kialakult járványhelyzetre, miközben szívükben úrrá lesz a félelem. Ezekben a talán magányos, várakozásokkal teli helyzetekben adjanak erőt, vigasztalást és elcsendesedést, tartalmas perceket azok az írások, amelyeket átnyújtunk kedves Olvasóinknak! És természetesen, miközben lapunk cikkeit vesszük kézbe, olvassuk a Szentírást is, énekeljük régi és új énekeinket – akár otthonainkban, akár a megszokottól eltérő körülmények közt a gyülekezeti közösségünkben! Az Ige válaszokat ad, és bátorítást nyújt. Amint Bogárdi Szabó István püspök úr Ravasz Lászlót idézve fogalmazott: „befelé és fölfelé" tekintsünk.