A Máté evangéliuma 14. fejezetében leírt történet ben Jézus tanítványai féltek. Féltek, mert ellenszélben volt a hajójuk. Féltek, mert messze voltak a parttól. Féltek, mert nem volt ott velük a Mester, végül féltek, mert azt hitték, hogy a tengeren járva kísértet közeledik hozzájuk. Vajon jogos volt a tanítványok félelme? Hiszen tapasztalt hajósokról beszélünk. A csapatban egész biztosan volt négy halász. A mester nincs távol tőlük, hanem épp feléjük közelít. Akit kísértetnek hisznek, az Jézus. A szél és a hullámzás elül, mihelyt Jézus a hajóba száll. Sőt, a Jn 6,21-ben szereplő párhuzamos történet szerint a parttól számított távolság sem olyan nagy baj, mert amíg ők a kísértettől félnek, egyszer csak odaérnek – a túlsó partra. A tanítványok félelme tehát nem megalapozott. De sajnos ezt ritkán tudja objektíven megítélni az, aki fél.

Férj és négygyermekes édesapa vagyok. A feleségem bátor, magabiztos, talpraesett nő, de sajnos a kutyákról rossz tapasztalatai vannak. Még gyerekkorából hozta ezt a rossz élményt. Valamikor megtámadta, megkergette vagy megharapta egy kutya. Eddig még nem tudtam kideríteni, hogy pontosan mi is történt vele. Annyi azonban biztos, hogy a kutyáktól való félelem a lénye legmélyén gyökerezik. A kicsi, a nagy, a hangos, a csendes, a fajtatiszta vagy a keverék kutyáktól egyformán fél.

A faluban ahol szolgálunk, szinte minden család tart az udvaron házőrző kutyát. Ha családlátogatásra megyünk, a feleségem rendszerint nem mer bejönni az udvarra, míg a házigazdák ki nem jönnek elé, vagy el nem zárják a kutyát. Kicsit furcsa, hogy egy felnőtt, kimondottan bátor nő így rettegjen. Sajnos ezt a félelmet a kutyák is megérzik, és sokkal „dominánsabban” viselkednek a párommal, mint mondjuk velem. Így aztán a feleségem azt érzi, hogy a félelme nem alaptalan.