„Nem kell új dolgokat kitalálnunk”
A református nőszövetségek által szervezett Kárpát-medencei imanapot ez évben december 6-án tartották. Esztendőnként más-más kerület nőszövetsége készíti el az imanapi liturgia anyagát, most Kárpátalja került sorra. Az összeállításban a nemzet határokon átívelő egységére és a megmaradásra fókuszáltak. A programfüzetet a Benei Nőszövetség elnöke szerkesztette. Orbán Sándorné Jana Erzsébettel, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) Jótékonysági Alapítványának gazdasági vezetőjével, hitoktatóval beszélgettünk.
Milyen programokat tart a Kárpátaljai Református Nőszövetség vírusmentes időkben?
A Kárpátaljai Református Nőszövetség tagjai – hasonlóan a határokon túl lévő nőszövetségekhez – a gyülekezetek tartópillérei közé tartoznak, szerteágazó a tevékenységük. Programokat szerveznek a közösségekben, segítik a hitoktatók, a lelkipásztorok munkáját. Tevékenyen támogatják a nyári táborok szervezését, és jelentős részt vállalnak az idősek, a betegek megsegítésében.
Vannak állandó programjaik, amelyeken találkoznak?
Ősszel és tavasszal konferenciát, ezen kívül évente gyülekezeti, kiskörzeti, megyei nőszövetségi találkozókat szervezünk, viszont a járványhelyzetre tekintettel ebben az esztendőben ezeket az alkalmakat el kellett halasztanunk.
Mit tartottak a legfontosabbnak az idei imanapi segédanyag összeállításakor?
Mielőtt elkészítettük, elcsendesedtünk Isten előtt, és elgondolkodtunk, mi számunkra a legfontosabb, miért imádkozzanak értünk a Kárpát-medencei nőszövetségek tagjai, illetve mindazok, akik rajtuk keresztül bekapcsolódnak ebbe a programba. Arra a döntésre jutottunk, hogy Kárpátalja vonatkozásában most a megmaradásért fontos különösen is imádkozni. Ezért az imanap előkészítésekor a misszióra fektettük a hangsúlyt. Valószínűleg nemcsak nálunk gond ez, de itt látjuk, hogy gyülekezeteink megfogyatkoztak. Azokban az intézményekben, amelyeket az imafüzetben bemutatunk, nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ez ne így legyen. Ezért kértük, kérjük az imatámogatást szerte a Kárpát-medencében.
Az imafüzetben többek között azt kérték, hogy a résztvevők imádkozzanak a nemzetért, a gyermekekért és a gyermekáldásért, valamint a kárpátaljai magyar oktatásért.
Ugyan a megmaradásunk nem csak tőlünk függ, de azért hadd idézzem fel Reményik Sándor Templom és iskola című versét. Nekünk, istenfélő embereknek a templomon kívül is mindenképp végeznünk kell azokat a tevékenységeket, amelyeket Isten ránk bízott. Igaz, hogy az imafüzetünkben csak a Nagydobronyi Református Líceum mutatkozott be, de rajtuk kívül van még három egyházi líceumunk, ahol a gyermekek oktatásával foglalkoznak.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!