A nyugalom szigetén Biharkeresztesen

Előfizetek

Mára már hatalmas az a fenyő, amely közel húsz éve növekszik a biharkeresztesi idősek otthona udvarának közepén – még az egyik első karácsony után ültette el egy lakó, és talán jelképe is lehetne ennek a csendes szigetnek. Ahogy a fenyőfa növekedett az évek során, úgy hordozta az Úr a tenyerén az idősotthon létrejöttét, fejlesztését. A Gondviselés Háza Református Idősek Otthonában jártunk.

Már az utcáról is látszik: alapos fejlesztésen átesett intézménybe lépünk be. Nagy Zsoltné Katalin intézményvezető lelkész szívélyesen fogad és ezzel a lendülettel körbe is vezet minket – mindeközben hamar mély témákhoz érkezünk. – Alkotás, öröm, szolgálat – így jellemzi Katalin az elmúlt húsz évet. – Sok bennem az érzelem, enélkül nem is lehet. Elengedhetetlen a szervezés, a tudatosság, azaz a reális gondolkodás, de a szociális ellátás, a diakónia lélek nélkül nem megy. A keresztyén hozzáállás pedig még magasabb szint. Hálás és örömteli állapot, amikor az ember a helyén érzi magát. Valamit létrehozni, megálmodni: ez az éltetőerőm – vallja meg.

Az idősotthont az akkori biharkeresztesi lelkipásztor, Nagy Gyula álmodta meg. Nyugdíjba vonulásával Katalin férje, a már esperes Nagy Zsolt lépett a helyére és kapta meg 2003-ban a nyertes Széchenyi-terves pályázattal a megvalósítás feladatát. - Nem volt könnyű, hiszen a munkatársak közül azelőtt senki sem dolgozott szociális ellátásban, diakóniai szolgálatban – vallotta meg. Egyházi területen is csak Katalin.

A Gondviselés Háza Református Idősek Otthona

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!