„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,5–11) Jézus földi útja virágvasárnap befordul a célegyenesbe. Csak éppen egészen másként, mint ahogy azt a követői, az ellenségei és a közvélemény által meghatározott sokaság vélelmezi. Vagy ahogyan mi, azok késői utódai a saját fejünk szerint gondoljuk…

Azt hihetnénk, mi már az egész történetet ismerjük: Jézus eljött a földre, itt élt az emberekkel, megfeszítették, meghalt, de feltámadt. Így, együtt kétezer évvel ezelőtti kortársai nem láthatták Jézus három állapotát (eljövetelét a mennyei világból, földi léte megalázottságát, az isteni dicsőségbe emeltetést). Követői virágvasárnap valamit talán megsejtettek abból, hogy ez a királyság más lesz, mint Dávid vagy Salamon dicsősége, hiszen szamárháton ül, nem harci paripán. Ellenségei attól tartottak, hogy ez a jeruzsálemi bevonulás veszélyt jelent a befolyásukra, a nép feletti vallási kontrolljukra. A tömegnek jól jött a látványosság az ünnepek előtt. Ennél mi sokkal többet tudunk.

De mit használ ez nekünk, ha nem rendít meg és nyűgöz le újra és újra, hogy Isten mindenhatósága azt jelenti, képes lemondani hatalmáról? A nagyheti események titka, hogy ahol emberek királyt várnak és látnak, ott az áldozat ül a szamár hátán; ahol halálraítélten gúnyolódnak, ott Isten Fia győzelme történik; ahol a keresztre feszítésben értelmét látszik veszteni a Názáreti élete, ott újra megszületik a mi életünk gazdagsága; ahol történelem zajlik, az valójában teo-lógia, a szó eredeti értelmében: Isten-történés.