Nem sokon múlt, hogy a közeli római katolikus plébánia ajtaján kopogtatva keressem a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye Esperesi Hivatalát Marosvásárhelyen, de aztán gyanús lett a glóriás, kék-piros ruhás Jézus-ábrázolás az ajtón. Végül némi bolyongás után mégis rátaláltam a tér másik oldalán álló székházra, közvetlenül Bernády György korábbi polgármester szobra mögött.

A maros-mezőségi az egyik közepes méretű az Erdélyi Református Egyházkerületet alkotó tizenhat megye közül, huszonkilenc egyházközség tartozik hozzá, esperese pedig a Meggyesfalván szolgáló Csenteri Levente. Vele és három lelkésztársával üljük körbe az asztalt az esperesi hivatalban, ahol arról beszélgetünk, milyen várakozásaik vannak, hogyan készülnek a kevesebb mint egy hónap múlva esedékes református egység napjára.

TÁBLÁKAT FEL!

A Marosvásárhely V. – Felsővárosi Református Egyházközséget (amelyet a hívek egyszerűen felsővárosiként ismernek) Szabó László lelkipásztor képviseli, ő egyben az egyházmegye missziói előadója is. – Közösségünk a város északi kijáratánál fekszik, létszám tekintetében akár nagynak is nevezhetnénk a mintegy kétezer-kétszáz egyháztag alapján – mutatja be lelki otthonát egy mondatban a lelkipásztor. Szorgalmas gyülekezet az övé, jelenleg is templomukat újítják.

A 2009-es egységnapon nem tudott jelen lenni, amikor Tonk István néhai erdélyi egyházkerületi főgondnok bejelentette a magyar református egység megvalósulását Debrecenben, ugyanis éppen akkor született meg a fia. Azóta viszont, amikor csak teheti, részt vesz az alkalmakon.

Nyíri Hunor Mezőbánd lelkipásztora, az egyházmegye lelkészi főjegyzője. Gyülekezete közel ezerötszáz lelket számlál. Elmondása szerint a bándi reformátusok mindig nagy lelkesedéssel várják az egységnapot, szívesen vesznek részt rajta. – A legutóbbin, a 2022-es gyulafehérvárin egy kisbuszt töltöttek meg a mezőbándi hívek – idézi fel a lelkipásztoruk.

Csenteri Levente Marosvásárhely tíz református gyülekezete közül a hatosban szolgál, amely a város legkisebbje a maga hétszáznegyvenhárom fenntartójával. – Még ha lélekszám alapján a legkisebb is, jut feladat azért bőven. S bár tagjaink többségét az idősebb korosztály adja, mégis szeretnek kimozdulni, hívhatnám ezt akár a gyülekezet sajátosságának. Tíz éve szolgálok Meggyesfaván, azóta egy egységnapot sem hagytunk ki – jelenti ki büszkén a lelkipásztor.