Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. E héten Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperes-lelkipásztora, református hittudományi egyetemi oktató osztja meg velünk gondolatait.

Pénz és egyház témában rendez blokkszemináriumot a Károli-egyetem Gyakorlati Teológiai Kutatóintézete. Literáty Zoltán hittudományi kari dékán szerint a Szentírás sokszor tanít az anyagiakhoz való helyes viszonyulásról és a gyakorlatról. Lényegesnek tartja, ne féljünk ezekről beszélni.

Egymásban a „mást” és nem az „egyet” látjuk: tárggyá tesszük az egyszeriségében és egyediségében szerethetőt, amikor a tőlünk mint abszolút mércétől való eltérését bűnként látjuk és láttatjuk. Így végül a síróknak örülünk és az örülőktől sírunk. A húsvét utáni harmadik vasárnapon ebbe az emberi bűnös-torz világba kiált bele a 66. zsoltár: „Örvendj, egész föld, az Istennek!”

A Magyarországi Református Egyház egyházkormányzati, társadalmi és lelki küldetését és jövőjét helyezte középpontba az április 29-én ülésező Zsinat Balatonszárszón. A testület számára stratégiai döntések, törvénymódosítások és szakmai beszámolók alapján körvonalazódott az egyház felelős jelenléte a jelen társadalmi közegében.

A tematikus zsinatokon lehetőség nyílik teológiai párbeszédre is. A tavaszi ülésszak egyik megszólalója Vladár Gábor, a Doktorok Kollégiumának elnöke Miért kell ébredésért könyörögnünk? címmel tartott előadást. Kérdéseinkre válaszolva az ébredés szükségességéről, az ébresztés feladatáról és reménységéről tett hitvallást.

A kidolgozott koncepciót és cselekvési tervet az őszi zsinati ülés fogadja majd el. Bruckner László, az Oktatási Szolgálat főigazgatója lapunknak a református köznevelés értékeiről, eredményességéről és jövőjéről beszélt.

Az összetartozás megélését, erősítését szolgáló egységnap ország- és generációs határokon átnyúlva gyűjti egybe a magyar reformátusokat. A fiatal hívők egyházkapcsolatáról az ifjúsági program szervezőit, Gulyás Dórát, a Zsinati Hivatal Ifjúsági Osztálya vezetőhelyettesét és Püski Gábort, a Debrecen-Nagytemplomi Egyházközség ifjúsági lelkipásztorát kérdeztük.

Mit tegyünk a szorongás ellen? Pszichológusok azt ajánlják, hogy keressük és ápoljuk az emberi kapcsolatokat. Igen, a jó családi, baráti kötelékek, a harmonikus párkapcsolat, az értelmes munkatársi viszonyok valóban nagyszerű lehetőségek arra, hogy kihúzzanak minket, ha olykor beszorultunk magányunk félelmeinek sötétjébe. Kellenek a társak, akik kölcsönösen kisegítik egymást.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Győri István írt jegyzetet, mely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Egy éve, hogy a Magyarországi Református Egyház átvette a törökbálinti tüdőintézet fenntartását. A Református Pulmonológiai Centrum néven tovább működő intézmény azóta újra önálló. A fekvőbeteg-ellátás mellett évente több mint kilencvenezer ambuláns vizsgálatot végez, öt mobil állomással több mint százhúszezer embert ér el mellkasszűréseivel. Falai között a lelkiség is kibontakozik.

Az ember sokszor hall ilyen mondatokat: „Fiatal vagy még, nem szabad ilyesmire gondolni!”; „Meg fogsz gyógyulni, ne add fel a harcot!”; „Megváltás volt neki a halál.” Mi azonban hálásak lehetünk, ha nem a világ jó szándékú, de a rettegő vagy gyászoló lélek számára valódi vigaszt nem nyújtó féligazságaiba kell kapaszkodnunk, hanem elmondhatjuk, „nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség”.

Az európai hadszíntér elcsendesedése után Ravasz László arra hívta fel a figyelmet: bár az még nem tudható, honnan kap majd anyagi segítséget az egyház, és az sem, milyen szervezeti átalakuláson kell majd keresztülmennie, azonban van, amiben bizonyossága lehet mindenkinek: „az egyház ügye nemcsak a mi ügyünk, hanem az Isten ügye is...”

A gályarabok szobra másféle reménységet is megszólaltat: „…mert hiszek benned, jóság, türelem, / hiszek benned, isteni értelem, – / hiszek benned, szabadság, szeretet, / s hiszem, hogy győztök, tiszta fegyverek.” Szabó Lőrinc élete vége felé – a világirodalomban is egyedülállóan – lediktálta költeményei keletkezésének történetét.

Az online világ tükrében vannak bevándorlók, akik kevéssé ismerik a szlenget, a szokásokat, és digitális bennszülöttek, akik a számítógép világában nőttek fel. A közösségi médiában számos rövidítést használnak a fiatalok, olykor azért, hogy azt bevándorló vagy bennszülött ne értse.

Nincs régibb egy tegnapi újságnál – tartja a tréfás mondás. Pedig a hajdani lapok, a református sajtóorgánumok, kiadványok számos megfontolandó, ma is igaz, érvényes, tanulságos, sőt jövőbe tekintő gondolatot kínálnak. Időálló régi elmélkedésekből olvashatók citátumok e rovatban. Idézésük értékőrzés, hagyományápolás.

Az Úr ezt mondta Sámuelnek: – Ne tekints a megjelenésére, sem termetes növésére, mert én mást választok. Nem az a fontos, amit látsz. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. Sámuel fogta az olajosszarut, és testvérei körében fölkente a fiút. Mert akkoriban szent olajjal kenték fel Izráel uralkodóját. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt.

Aki sportol, erősebb a barátságban, kitartóbb az együttműködésben, megtanul küzdeni az életért. Növeli a szenvedés elfogadását is. Keresztyén életünkben sokszor hiányzik belőlünk a magabiztosság. Márpedig ez kitartást is jelent: amikor sportolunk, századjára is megpróbáljuk, bebizonyítjuk magunknak, milyen jó, hogy képesek vagyunk valamire.

– Mindig úgy éreztem, a hitem megtartóerő az életemben, ez egyre erősödött bennem. Tudattam mindenkivel, református vagyok, és hiszek Jézus Krisztusban, az Úrban, de igazán akkor tudatosult és szilárdult meg bennem, amikor egy ismerősöm megkérdezte: – Imádkozol is? – Akkor elgondolkoztam, csak néha imádkozom, főként amikor bajban vagyok, de hálaadásra ritkán fordul a nyelvem.