Miért alszik a világ olyan mélyen?

Nemcsak a világ alszik, hanem gyakran az egyház is. Az ébredés efezusi levélben található szemléletes leírása szerint az Istentől távol élő embervilág mintha valamilyen mély, halálos álomba, az illúziók világába zuhant volna. Nem csupán kívülről vesz minket körül ez a sötétség, bennünk is ott „szunnyad” ez. Az alvajáró ebben az összefüggésben az, aki Istentől távol, a sötétség és az álom életveszélyes világában él. Krisztus segítségével mégis kijöhet ebből az állapotból. Erre hívőnek és nem hívőnek egyaránt szüksége van.

A gyülekezeteink életében hogyan következhet be ez a változás?

Isten nemcsak egyházát ébresztgeti Szentlelkével, hanem benne gyermekeit is, hiszen hinni csak az egyén képes. Isten eszköztára ennek véghezvitelére igen gazdag. Néha erőteljesen oldalba bök, máskor szelíden megérinti lelkünket.

Ha az ébredéséért még nem feltétlenül felelős is az ember, de az éber állapotban viselt dolgaiért már annál inkább. Végső soron be kell látnunk, hogy a hit a legszemélyesebb közügy.

Mire szól a mi elhívásunk?

Mindenekelőtt arra, hogy Isten anyaszentegyházaként a készenlévők közössége legyünk, fényforrás, világító eszköz a körülöttünk élők számára. Az ébrenlét tehát nem öncél. Pál apostol arra int, hogy vessük el a sötétség cselekedeteit, öltsük fel a világosság fegyvereit, és mint nappal illik, tisztességben éljünk.